A minap az egyik közösségi oldalon megosztottam az egyesületünk által forgalmazott “Székelyföld matricáról” készült képet abban a reményben, hogy ezáltal talán sikerül is eladni belőle néhányat és sikerül pénzt szerezni kétnyelvű információs táblák (Pl. Parkolni Tilos/Parcarea interzisa ) előállítására amivel a vizuális kétnyelvűség népszerűsítése lenne a célunk.

Ezen ingyenes reklám sajnos nem hozta meg a remélt eredményt igaz ugyan, hogy a LIKE – forradalmárok 56 alkalommal “tetszikeltek” ill. több mint 100-an meg is osztották személyes adatlapjukon is a képet de végül csupán 4 drb-ot sikerült eladni e módszerrel.

Ám én most nem az egyesületünk menedzsmentjének a kudarcáról szeretnék irni hanem az egyik hozzászólás kapcsán foglalnék állást ami a Székelyföld matrica kapcsán érkezett. Ugyanis a matrica közzététele után pár perc múlva már azt a hozzászólást olvashattam, hogy székelyföld (így kicsivel) nem létezik, hogy székelyföld csak a magyarok „kitalálmánya”, s hogy “ez Románia, és nem székelyföld!” A hozzászóló állította, hogy ő biztos nem székelyföldi, nem is volt soha sem, és mivel ő idősebb nálam, ezért én sem vagyok az, s én csak egy Csíkszeredában született román állampolgár vagyok, és hogy ezt már végre véssük be kicsi agyunkba…

Őszintén mondom, meglepődtem, mivel ez a fickó egy negyven körüli magyar ember, a gyerekei is tudnak magyarul, igaz román suliba járnak. Amúgy pedig jóban is vagyunk. Hozzászólást hozzászólás követett, én közben megkérdeztem, hogy járt-e egyáltalán általános iskolába, hogyha „kitalálmánynak” nevezi Székelyföldet, mire ő tudatta velem, hogy igen járt, de szerencsére románba, mert a magyarral nem ment volna semmire és hogy tudjam meg, sajnos ez a igazság, főleg a mai világban. Aztán „kioktatást” kaptam abból, hogy mennyivel magasabb szinten van a román általános iskola szintje úgy általában véve mindenhol, mint a magyaré, meg hogy a magyar iskolát látogatók nem boldogulnak majd az életben…

Egy dologban igazat adhatok ismerősömnek, mégpedig abban, hogy a magyar általános- és középiskolákban végzett diákok nagy része nem tud kielégítően románul  Ennek az okát, mint tudjuk, a román nyelv oktatásának módszertanában kell keresnünk, melynek megreformálásának fontosságát évek óta fújja mindenki, de érdemben még nem történt előrelépés. Itt kellene kezdeni. Ez lenne az első lépés.

Jó, jó, mondhatják a Tisztelt Olvasók, hogy én könnyen okoskodok innen a karosszékemből. De épp ez az, hogy én ez ügyben maximum annyit tehetek, hogy felhívom rá a figyelmet, a gyakorlatban azok tehetnek csak érte, akik úgymond minket képviselnek a parlamentben és kormányon vannak. Sajnos mindig akad kifogás és mellébeszélés.

Azt kell, hogy mondjam, azért is tart itt a román állam a kisebbségi jogok terén, mert az egyszerű emberek nem foglalkoznak ezzel a témával, nem hangoztatják az általuk támogatott pártok képviselőinek nap mint nap, hogy márpedig nem jó ez, ahogy van. S ezért járnak magyarok (is) a román iskolába magyar tannyelvű intézmény helyett, mert nem merik vállalni, hogy Romániában élő, de magyar anyanyelvű román állampolgárok. Gyávák. Nem hiszik el magukról, hogy magyarként is egyenrangú állampolgárai Romániának  meghunyászkodnak, kisebbnek érzik magukat, mert a román állam ezt sugallja.

Románia alkotmánya szerint, az itt elő nemzeti kisebbségek ellenére is „ nemzetállamként” definiálja az országot. Egy ország, ahol magyarok, romák, ukránok, németek, orosz-lipovánok, tatárok is élnek de őmellettük elsiklik az alkotmány, mely ugye egy Európai Uniós tagállam alkotmánya. Szégyen! Finnországban a svédek miért nem finn suliba járnak és miért svédbe? S miért működik mégis az a társadalom? Rendben, ők azért gazdaságilag is előbbre járnak, de érdekes módon ott ez a rendszer működik.

Finnországban elég, ha egy 300 000 lakosú városban 8000, azaz nyolcezer svéd él, ahhoz, hogy minden ki legyen írva két nyelven, s a hivatalokban a finneknek tudniuk kell svédül! S ez nem teher számukra, hanem egy gesztus, azok felé az emberek felé, akikkel együtt élnek. Képzeljük csak el, mi lenne, ha ma pl. Marosvásárhelyen – ahol még a legutóbbi népszámlálás adatai alapján is 44,86%-a magyar a lakosságnak – minden ténylegesen is két nyelven lenne kiírva, az utcanevek, a terek nevei, az üzletek nevei, stb. és a vásárhelyi hivatalokban a román hivatalnokoknak tudniuk kéne magyarul is. Bele sem merek gondolni…

Aszalós István, elnök 
Erdélyi Magyarságért Egyesület
Ezen írás publikálásra került a a szerző személyes blogján is.
Reklámok