A felvidéki Észak-Komárom lakosságának 70%-a magyar anyanyelvű, ezért indokolt lenne, hogy a hivatalos magyar megnevezés is helyet kapjon az állomáson ám ez ott megis hiányzik.

A Fontos vagy! mozgalom e visszás helyzet megváltoztatása érdekében levélben fordult a pályaudvar vezetőjéhez, és a Szlovák Államvasutak vezetőjéhez is. A mozgalom tagjai azt kértek, hogy a vasúttársaság helyezze ki épületére a város nevét a szlovák név mellé magyarul is, ám ez irányú kérésüket elutasították.

Válaszul a mozgalom tagjai kivonultak a vasútállomásra, és elhelyezték saját kétnyelvű állomásnév-táblájukat, illetve az akciójuk ideje alatt megafon segítségével magyarul is tájékoztattak az utasokat az érkező és induló vonatokkal kapcsolatos információkról.

Az akciójuk lejárta után ugyan a vasut alkalmazottai a feliratokat eltávolították, ám meggyőződésem, hogy az efajta érdekérvényesítő munka hosszú távon eredményekhez vezet.

Ugyanakkor bevallom csodálom és egyben irigylem is felvidéki magyar testvéreinket, jobban mondva a bennük levő kurázsit, mert bár igaz, hogy Erdélyben kevésbé korlátozzák nyelvi jogainkat, es nálunk nem megy csodaszámba egy kétnyelvű állomás- vagy akar település- tábla sem, mindezek a “kiváltságok” azonban csak úgy az ölünkbe hulltak, ám mi magunk még az olyan falvakban is ahol mindenki magyar csupán csak egynyelvű román táblával hívjuk fel a szomszédaink és az arra járó idegenek figyelmét, hogy “Parcarea interzisă” mert egy kétnyelvűt a hanyagságunk avagy a bátortalanságunk okán már nem merünk kitenni. S még mi csodálkozzunk azon, ha a románul nem tudó szomszédaink a kocsibejáróban parkolnak.

Romániában ismeretlen fogalom a Fico-féle nyelvtörvény, vagy a Szlovákiában a mai napig is érvényben levő Beneš-dekrétumok, itthon a nyelvi jogaink adottak, mégis miért nem merünk élni velük?

Aszalos István, elnök
Erdélyi Magyarságért Egyesület
(Első közlésben megjelent a TerraSiculorum Blog-on)
 
Szótár:
Parcarea interzisă – Parkolni tilos 

Reklámok