Emberek százezreinek, sőt, millióinak meghatározó élménye, hogy a velük együtt élő cigányok meglopják, megverik, megalázzák, megölik őket. A felderítetlen bűnesetek mögött a közvélemény azonnal cigányt lát, de amikor még semmit sem követtek el, akkor is gyanúsak. Karinthy szavaival élve „a tettes már megvan, az áldozatot még keresi a rendőrség”. Hallottam már olyan, véleményt is a cigányokról, hogy Hitler akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor őket is nem tetette ugyanabba a vagonba, mint a zsidókat – holott napjainkban ilyen kijelentést tenni több mint bunkóság.

Hirdetés a gyergyói városi televízióban (Fotó: Facebook)

Sokunkban él a sztereotípia, miszerint a cigányok genetikailag alávalóak, csak a lopáshoz értenek, és úgy egyáltalán: koszos-büdös szarházi mind.

Mind? Hiszen vannak köztük munkások, vállalkozók, zenészek, orvosok, ügyvédek, meg újságírók. Ott ülnek melletted a gyorsétkezdében, kiszolgálnak a cipőboltban, huzzák a talpalávalót a lakodalmadon, kiveszik a perforált vakbeledet, némelyik köztük ne adj isten, a főnököd.

Jaj, hogy ők a kivételek, a tisztes polgári foglalkozást űző cigányok, akiknek a viselkedése nem üt el az átlagtól, ruházata nem kirívó, cigány nyelven nem beszél, nem olyan zavaró. „Szépen beilleszkedtek”, majdnem olyanok, mint mi.

Tudom, sokan hajlanának rá, hogy a hadrévi, az alsórákosi vagy a csíkszentkirályi magyar-roma etnikai konfliktus mintájára oldják meg a cigánykérdést: megverni őket, rájuk gyújtani a “putrit” és kikergetni még az országból is.

Csak halkan, suttogva teszem fel a kérdést: Emlékszik-e még bárki is az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciusi napon elhangzott „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!” csatakiáltásra, mellyel a magyar ajkú erdélyi cigányság bevonult Marosvásárhely főterére, és testi épségüket, szabadságukat kockáztatva álltak ki a gyengébbek mellett, az igaz ügyért?

Tragédiaként éljük meg, a legutóbbi népszámlálás eredményeit miszerint az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott a roma lakosság száma Romániában. Ekkora néptömeggel, hogy fogunk elbirni? Most aztán ellopják a lábunk alól az országot.

Tudjatok mit az ő helyükben, teljesen kiszorítva a munkaerőpiacról én is GÁTLÁSTALANUL LOPNÉK! Mi vagyunk azok, akik ahelyett, hogy közmunkaprogramban gondolkodnánk, segélyt adunk nekik, aztán meg csodálkozunk azon, hogy valaki aki a semmittevésért is pénzt kap nem akar dolgozni vagy ha nem elég a számára kiutalt összeg, ennek pótlására a könnyebb utat válassza. Roosevelt elnök szavait idézve: “ha a rászorulónak szociális segélyt adsz, akkor megmented a testét, ha munkát is adsz, akkor megmented a lelkét is”

Igazából az a tragédia, hogy egy kisebbség így gondolkodik a másik kisebbségről. Az a tragédia, hogy az ország legnagyobb kisebbségének vannak olyan tagjai, akik így gondolkodnak, és közben úton-útfélen követelik a többségi lakosságtól az őket megillető jogokat.

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet becslései szerint Romániában jelenleg 150 ezer magyarul beszélő roma él. Akiket a szociológusok szerint az erdélyi magyarság jelentős erőforrásként használhatna – ha sikerülne felülemelkednunk a felsőbbrendűségi komplexusainkon, – úgy a magyar iskolák fenntartásához, mint a magyar anyanyelv megőrzéséhez. Példának okáért Hargita megyében 209 olyan iskolai osztály, illetve óvodai csoport működik, amelyben a magukat cigánynak való gyerekek aránya meghaladja a 25 százalékot. Kérdés, hogy fel tudja fogni a cigánygyűlölő szélsőjobbos erdélyi magyar, hogy milyen hatása lenne a vidéki oktatásra annak, ha ezek a magyarul tanuló cigány gyerekek nem lennének? Talan, igen de ehez ideje lenne végre, felhagyni az „Erdélyi magyar vagyok. Kisebbségi sorban élek. És rasszista vagyok.” életszemlelettel.

Aszalos István, elnök 
Erdélyi Magyarságért Egyesület
 
 
 HIRDETÉS:
Advertisements