Hivatalosan is használható regionális nyelv lett a magyar Csíkszeredában, miután a városi közgyűlés képviselőinek többsége pénteken megszavazta a nemrég elfogadott kisebbségbarát román nyelvtörvény helyi szintű alkalmazására vonatkozó határozatot. Még mielőtt a csíki székely örömében ujjongva szaladna anyanyelvén ügyet intézni, az elhíresült jereváni rádió szavaival élve nyugtázzuk: a hír igaz, csak nem Csíkszeredában, hanem Beregszászon és nem a román kisebbségbarát nyelvtörvényről van szó, hanem az ukránról.

Ugyanis Ukrajna példát mutatott Romániának európaiságból. Igen, északi szomszédunk a kisebbségbarát új nyelvtörvényével nyelvi jogok terén messze megelőzte az Európai Uniós tagországot, Romániát, ahol retorika szintjén, persze sokat és szívesen emlegetik az európai eszméket és a toleranciát, de a gyakorlatban lábbal tiporják azokat.

Humorosan, akár úgy is folytathatnám: Ukrajnában azért lett hivatalos regionális nyelv a magyar, mert nekik nincs RMDSZ-ük, hisz Romániában az úgynevezett szövetség jó két évtizedes politikai ámokfutása mellett, nemhogy az önrendelkezést, de még hivatalosan elismert magyar nyelvet sem sikerült kieszközölni. Persze porhintés gyanánt a Dâmboviţa partján is történtek apró előrelépések, születtek anyanyelvhasználatot biztosító törvények. Viszont azokat túlnyomó részben pont a magyar városok RMDSZ-es vezetői nem alkalmazzák, pedig tudjuk: minden törvény annyit ér, amennyit betartatnak belőle.

Mármost lássuk, mit is mond Gajdos István, Beregszász polgármestere: „a városban első lépésként a hivatalos nyomtatványokat, űrlapokat, pecséteket, feliratokat készítik el két nyelven, vagyis az ukrán mellett magyarul is. Két nyelven készülnek a jövőben az utcai jelzőtáblák, feliratok, sőt a reklámok is. A beregszászi állami és helyi önkormányzati hivatalokban a megüresedő álláshelyekre olyan tisztviselőket fognak felvenni, akik magyarul is beszélnek”. A kárpátaljai település elöljárója közölte: a városi önkormányzat nyelvtörvénnyel kapcsolatos döntése kötelező érvényű valamennyi beregszászi intézményre és vállalatra.

A felsoroltaknak hány százaléka érvényesül Csíkszeredában (vagy bárhol Erdélyben – szerk. megj.)? A kétnyelvű utcai jelzőtáblákból egyre kevesebb van a városban, a hivatalok, cégek alkalmazottai – tisztelet a kivételnek – nem ismerik maradéktalanul mindkét nyelvet, a reklámokról ne is beszéljünk. Sajnos hosszan lehetne sorolni a hiányosságokat.

A törvény ugyan papíron Romániában is biztosít némi anyanyelv-használati jogot, de annak a kevéske törvénynek sem igyekszik érvényt szerezni úgynevezett érdekképviseletünk maradéktalanul, pedig tudjuk, hogy ami papíron van, az ott is marad, és a papírral legtöbbször csak „azt tudjuk csinálni…”.

Eközben, amíg Ukrajnában előrelépés született, addig „Európában” az RMDSZ statisztálása mellett tovább folytatódik az erdélyi magyarság nyelvi genocídiuma.

http://civilkorzo.ro

Reklámok