Örömmel olvastam blogjukat, tényleg az én ízlésemnek megfelelő, moderált, megbékülésre törekvő embereknek szól, akik talán már kezdik meglátni a fényt az alagút végén, védett nagyszólamú féltéglás mellveregetéstől, de nem szem elől tévesztve hovatartozásunkat. Remélem megtartják az irányt.  Összefoglaltam gondolataimat, ha érdemesnek találják, nyugodtan lehet közölni is… 

Sokat gondolkoztam a címen, nem e lenne jobb az „öntudatra ébredés” inkább.

regios-matrica

TSY – Erdély, SIC – Székelyföld autós matricák az „öntudatra ébresztés” eszközei

Kifejteném miért.  Őszintén,  mindent latba vetve, nem látom reális esélyét annak, hogy az autonóm Székelyföld megvalósulhasson, ameddig (statisztikailag) 5 százalék, de a realitásban sokkal kevesebb magyarság kívánsága. Ha levonjuk a szórvány magyarságot ,a reményvesztetteket,  a közömbösöket,  azokat akik már nem magyar szívvel élnek, vagy azt aki már csak azért szólal meg rossz magyarsággal, hogy csúfot űzzön a magyar nyelvből, nagyon megcsappan az a bizonyos 5 százalék.  A maradék meg szembekerül  a „ másik” 95 százalékkal, nekik is megvannak a maguk közömböseik, szimpatizánsaik, de az ellenálló réteg még mindig nagyobb a mi ideális 5 százalékunknál.

Szélmalmokat kergetünk.

Magyarnak születtem, büszke vagyok rá, de ez egy hamis büszkeség, mivel nem az én választásom volt. Erdélyinek születtem, ez sem az én választásom volt,  a különbség az, hogy akkor alakult át ez tudatos választássá amikor nem emigráltam, hanem úgy döntöttem, hogy szülőföldemen maradok.

Ez volt a VÁLASZTÁSOM . Öntudatra ébredtem.  Elsősorban erdélyi vagyok, és csak utána magyar. Mi különböztet meg a magyarországi, felvidéki magyaroktól? Roppant egyszerű: Én erdélyi magyar vagyok. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, egyszerűen más.

Újabban nagyon sokat nézem Sabin Gherman műsorait, és megrökönyödéssel tapasztaltam, hogy tulajdonképpen testvérlelkek vagyunk. Ő, ahogy elmondja, román, de elsősorban erdélyi. A szíve nem Bukarest hanem Bécs, nem a Balkán, hanem a civilizált Európa felé húz. Lendületes éllovasa a regionalizálás, federalizálás és legfőképpen a gazdasági ÉS kulturális autonómia eszméjének.

Az országos adófizetési listán az első 10 megye erdélyi megye, a visszajuttatott  pénzek listájában , a helyzet viszont fordított. Maros megye minden 100 lej adóból kb 70 lejt kap vissza, míg Vaslui megye 140-et. Ez nem tetszik sem Ghermannak, sem nekem, de nem tetszik sok erdélyi románnak sem.

Örömmel tapasztaltam, hogy  a Gherman cikkek hozzászólói  elsöprő többségét, (magyarok is, de főleg románok) nagyon zavarja ez a kizsákmányolás.

A következő  években jelentős változásokra számíthatunk Európában.  Skócia, Katalónia, észak Olaszország, Koszovó, autonómiát kérnek, és hasonló tendenciák mutatkoznak Belgiumban is. Miért pont Erdély maradna le ezen követelésekről, főleg, hogy a magyarok mellett már nagyon sok román is rokonszenvezik az ötlettel?

Nem vagyok párttag, jelen pillanatban nem úgy érzem, hogy valamelyik párt képviseli az érdekeimet, vagy egy húron pendülünk. Viszont az elsők között lennék egy olyan párt tagja amely egységesen képviselné Erdélyt és autonómia törekvéseit .  És ezt nem mi kell elindítsuk, (a fránya magyar extrémizmus és szegregáció kártyát kijátszódva elijesztené a potenciális jóhiszemű román párttagokat és szimpatizánsokat ) hanem  felsorakozzunk, és támogassunk olyan embereket mint Gherman és Smaranda Enache, egy ilyen párt létrehozásában. Ha sikere lenne, a kisebb pártok, mint például a Néppárt, esetleg az RMDSZ előbb utóbb felszívódna a közös cél érdekében.

Az elején azt írtam, hogy  csekély az esély autonómia kiharcolásra, mivel túl nagy a túlerő, és túl nagy a regáti ellenszenv .  Viszont jó ellenpélda erre, hogy az 5 százaléknyi RMDSZ mindig kormányban volt, és (vitatható) eredményeket ért el a többséggel szemben. Képzeljük el mire lennénk képesek Erdély államban, ahol már nem 5 % hanem (még mindig csekély), de jóval jelentősebb 20 % beleszólásunk lenne, és céljainkat nem  16 millió romániai románnal, hanem 6-7 millió erdélyi románnal kéne megvitatnunk.

Sabin Gherman tízen…  évvel ezelőtt megpróbált bejegyezni egy hasonló programú pártot , de vissza utasították. Miért? mert jobban félnek egy autonómiára törekvő romántól mint egy magyar kispárttól aminek hasonló törekvései vannak. Mert ha magyar kéri, esélye sincs, a román „nemzetállamban”, de jól mutat külföldön , a román politika engedékenységének  és sokszínűségének  a látszatát keltve. De ha megkeresnénk a megfelelő jelenlegi politikusok között azokat a vezetőket akik felkarolnák ezt az elvet, magyarok és románok összefogva és karöltve el tudnánk érni amit külön-külön nem.

Hunyadi Zsolt
2012. december 11
Advertisements