ErdelyTisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy két dolgot eláruljak magamról:

1. Jómagam nem Erdélyben élek.

2. Ismerem a mondást, hogy mindenki a saját „szerszámával” verje a csalánt.

Ezeket azért tartottam fontosnak kiemelni, hogy levelemből ne az jöjjön le, hogy megint egy semmit nem kockáztató külsős osztja azt észt. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni.

Célom csupán azt, hogy más nézőpontból mutassak rá az Önök helyzetére. Az, hogy felvetéseimet elfogadják vagy elvetik, csak és kizárólag az Önök döntése.

Másokra ne számítsanak!

A tapasztalat szerint az Európai Uniót a legkisebb mértékben sem érdekli az erdélyi magyarok sorsa, ahogyan a felvidéki magyarok sorsa sem (lásd Benes-dekrétumok kérdése).

A tapasztalat szerint az MSZP/SZDSZ/DK/LMP kifejezetten a román kormány oldalán áll, a FIDESZ-KDNP külpolitikája pedig körülbelül annyira kemény, mint a napra kitett vaj.

A tapasztalat szerint, a magyarországi magyarok egy jó része egy tál lencséért még az anyját is lekaszabolná (lásd 2004. dec. 5-i népszavazás a könnyített magyar állampolgárságról).

Minél előbb ráébrednek a határon túli magyarok arra, hogy senki sem segít rajtuk, annál előbb tudják a saját bajaikat orvosolni.

Segíts magadon, és az Isten is megsegít!

Megkérdezték eleimet? Nem!

Egyetlen magyar dédszülőt vagy nagyszülőt nem kérdeztek meg 1920-ban, hogy akar-e Románia állampolgára lenni. Sem ők, sem az Önök szülei, sem Önök nem mozdultak el; a határ volt az, amit mások elmozdítottak. Önök nem bevándorlók, mint a törökök Németországban, az arabok Franciaországban, vagy a pakisztániak az Egyesült Királyságban. Éppen ezért nem kell megindokolniuk, hogy miért akarnak magyarul beszélni és hivatalos ügyet intézni nemcsak a magyarlakta területeken, hanem egész Erdélyben, a Partiumban és a Bánátban. Csak és kész.

Nem kell mentegetőzni, szabadkozni, bocsánatot kérni. Én így akarom, és kész – ennél több érv nem kell. Ha ez valakinek nem tetszik, elhúzhat a búsba.

Az én életem – az én döntésem

Senkinek semmi köze, hogy magánügyeimet hogyan intézem.

Ha magyarul akarok beszélni az utcán, megtehetem. Ha ez valakinek nem tetszik, elhúzhat a búsba.

Ha magyar nyelvű hirdetést, étlapot, feliratot stb. akarok kitenni, megtehetem, mert az én pénzemből futtatom a vállalkozásomat. Sem magánembernek, sem hivatalnoknak vagy rendőrnek nincs köze hozzá, nincs joga ahhoz, hogy belepofázzon, mert ők nem kockáztatnak semmit. Ha nem tetszik nekik, ahogy vezetem a vállalkozásomat, ne jöjjenek be.

Az én életem, nem a kormányzaté

A hatalom forrása a nép. A kormányzat csak annyi hatalmat kap, amennyit a nép ráruházott. Ha a nép elégedetlen a kormányzattal, visszaveheti az átruházott hatalmat. Miért? Mert a nép a hatalom forrása, nem a kormányzat.

Ha egy város vagy falu lakossága úgy dönt, hogy két vagy három nyelven (románul, magyarul, németül) vezeti a hivatalos ügyeket, akkor ahhoz a központi kormánynak semmi köze sincs. Miért? Mert a nép a hatalom forrása, nem a kormányzat.

Elfogadni azt, hogy a központi hatalom rendezze egy őshonos kisebbség nyelvi helyzetét, az nem más, minthogy az őshonos kisebbség elfogadja, hogy csak annyi joga van, amennyit a központi hatalom megenged neki. Ha ugyanis a központi hatalom elég erős ahhoz, hogy valamit adjon, akkor ahhoz is elég erős, hogy azt elvegye.

Csatoltam egy képet ehhez a levélhez. Javaslom a benne lévő angol szöveg románra cserélését! Akinek tetszik, bátran és szabadon használhatja!

Végszóként csak ismételni tudom magam: az Önök döntése, hogy ebből mit vállalnak fel. Az azonban biztos, hogy aki nem áll ki saját magáért, aki csak a központi hatalom által diktált keretekben mozog, az előbb-utóbb eltűnik a történelem forgatagában.

By Hidra

HIRDETÉS 
Erdély-, Székelyföld autós matricák igényelhetők ingyen
Advertisements