Csak romanul

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy 10 évvel később – Kolozsváry Zoltán kijelentesse óta – 2013-ban politikusaink mentalitása már nagyban megváltozott. Holott NEM! Marosvásárhelyen, a városi vagy a megyei tanácsüléseken, még véletlenül sem szólal fel senki magyarul napjainkban sem.

Nyílt levél Kelemen Hunor (RMDSZ), Toró T. Tibor (EMNP) és Bíró Zsolt (MPP) elnök uraknak.

“Alig akad olyan magyarlakta városa Erdélynek, amelyről az elmúlt hetek-hónapok során ne röppentek volna fel a magyarok elleni jogsértésekkel kapcsolatos hírek.

Nagyváradon például köztér- és utcanév-változtatással kívánják nyomatékosítani, kik az urak a városban, Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen máig nem oldódott meg a magyar nyelvű oktatás helyzete, mi több, újabban középiskolákba is begyűrűzött a román nacionalizmus, előbb a kétnyelvű oklevelek ütötték ki a biztosítékot a hivatásos nemzetvédőknél, majd a tanévzáró ünnepségen dulakodásba torkollt a magyar szülők kétnyelvűséget hirdető akciója.

De még üdülőtelepről is érkeznek olyan sajtójelentések, miszerint eltűnt gyermek keresésére sem engedélyezték a magyar nyelvű felhívást. Nem jobb a helyzet térségünkben sem: a nagy feljelentő elődje nyomába lépő új prefektus pert indított Barót polgármesteri hivatala ellen a városháza-felirat miatt, mindeközben pedig a brassói táblabíróság érvénytelenítette Kovászna Megye Tanácsának megyezászlóról szóló határozatát.

Mintha valakik készakarva gondoskodnának arról, hogy mindenütt – a strandtól, parktól kezdődően az oktatási és állami intézményeken át az igazságszolgáltatás palotájáig – azt érezzük: másodrangú állampolgárai vagyunk ennek az országnak.” – írja nemrég megjelent cikkében,  Farcádi Botond a Háromszék főszerkesztője.

És valóban az utóbbi hetek eseményei sajnos ismét bebizonyították, hogy a román politikai elit még nem érett meg a nemzetiségi ügyek európai szintű rendezésére,  mi több az ősszel esedékes  közigazgatási átszervezés, során olyan régióba kívánják  beolvasztani Székelyföldet, amelyben a magyarság aránya 30 százalék körülire csökkenne. Nyilvánvaló, hogy ezen akciók célja a magyarság megfélemlítése. Ahogyan az is hogy a közösségi ügyeink rendezésében, az erdélyi magyarság csak magára számíthat.

Szerencsére nem vagyunk teljesen eszköztelenek, sőt! Annak ellenére, hogy a romániai, magyar politikai pártok egyike sem jutott be a kormányba mégis vannak helyek, ahol úgymond „kormányon vagyunk”, hiszen Erdély szerte számos település polgármesteri hivatala élén magyar anyanyelvű polgármester áll. Ez pedig egy olyan hatalmi pozíció, aminek mozgósításával nagyon sokat tehetünk a hivatali kétnyelvűségért, anyanyelvünk megjelenítéséért, ezáltal pedig közösségünk hosszú távú megmaradásáért. A nemzetiségi jogok védelme, kiterjesztése, és a kisebbségi érdekérvényesítés pártjaik programját képezik, ezért – követve a felvidéki pozitív példát, ahol is Boldoghy Olivér, a “Fontos vagy!” mozgalom ügyvivője, tudatos választópolgárként levélben szólította meg a szlovákiai magyar közösség politikai képviseletét vállaló pártok csúcsvezetőit, – hozzá hasonlóan, most én is arra kérem Önöket,   használják ki választott képviselőik önkormányzati súlyát, polgármestereik hivatali befolyását, és dolgozzanak ki egy olyan záros határidejű cselekvési programot (pl. év végéig), melynek segítségével elérhetik a pártjaik által vezetett hivatalok teljes kétnyelvűsítését!

Ezen a téren számtalan remek lehetőség kínálkozik, lássunk ezek közül néhányat:

  • önkormányzati adók, illetékek, díjszabások értesítői (ingatlanadó, szemétilleték, ebadó, stb.)
  • önkormányzati hivatalok, irodák, ügyfélkapuk tájékoztató feliratai, táblái, ismertetői
  • az önkormányzathoz tartotó intézmények (városi rendőrség, iskolák, tömegközlekedés, kulturális intézmények, közüzemi szolgáltatók, parkolás, sportlétesítmények, stb.) tájékoztató táblái, feliratai, ismertetői
  • önkormányzati honlapok, és az önkormányzat fennhatósága alá tartozó intézmények honlapjai
  • önkormányzati hirdetmények, rendeletek, felszólítások
  • önkormányzatok által kibocsátott okiratok és engedélyek (pl. építkezési engedély, telephely és nyitva tartás engedélyezése, stb.)
  • önkormányzati segélyek, támogatások, díjak, kitüntetések, kinevezések határozatai és értesítői
  • oktatási intézmények beiratkozási űrlapjai
  • köztéri információs táblarendszerek

Elfogadhatatlannak tartom, hogy a 80 százalékban magyarok lakta a Szatmár megyei Lázári község önkormányzatának, csak román nyelvű honlapja legyen. Megengedhetetlen, hogy a Szatmár Megyei Kórházban, ahol mind a betegek, mind az orvosok többsége magyarul beszél, ennek semmi látható vagy írásban megjelenő jele ne legyen. (Nincsenek magyar feliratok, tájékoztatás, semmi – ellentétben a Debreceni Egyetemi Klinikával, ahol néhány román beteg kedvéért kiteszik a feliratokat.) Szégyen, hogy Marosvásárhelyen, a városi vagy a megyei tanácsüléseken, még véletlenül sem szólal fel senki magyarul. Nem azért, mert nem áll jogukban, mert megtiltották nekik, hanem mert így kényelmesebb a többségnek, nem kell fordítót fizetni, és amint azt töredelmesen be is vallották néhányan: a magyar szakkifejezéseket sem ismerik a bennünket képviselő politikusaink. Nem mintha nagy dolog lenne leülni egy délután, fellapozni egy szakszótárt, és utána nézni a magyar szakkifejezéseknek, egyszerűen nincs rá igény a részükről. Akkor legalább ne vallanák be, hogy nem ismerik anyanyelvüket! Ha pedig ezt valóban hiányosságnak tartják, akkor tegyenek ellene, és tanulják meg. Egy képzett, intelligens ember számára nem jelenthet gondot megtanulni néhány új kifejezést. A többi már csak akarat kérdése! Akarnak-e anyanyelvükön felszólalni politikusaink, akiknek jogukban áll ezt tenni, akar-e magyarul beszélni a magyar? Már csak ez a kérdés. Azt hogy, Kovászna Megyei Tanfelügyelőség, amely
többségében magyar tannyelvű iskolákat ellenőriz, de képtelen egy magyar nyelvű honlapot készíteni inkább már meg se említeném. 

Ha vezetőink nem képesek elől járni a jó példával, minek is csodálkozzunk azon ha a “jobb boldogulás” hiú reményében a magyar szülő, román osztályba íratja gyerekét? Sajnos a lassú asszimiláció el is éri célját. Maholnap már az sem lesz kitől megkérdezzék: „Minek nektek magyar kar, magyar utcanév, magyar felirat, hisz Romániában éltek, nem veszitek észre?”

Holott a fentebb felsoroltak megvalósításához ráadásul testületi határozatokra sincs szükség, polgármestereik szabadon cselekedhetnek, a szükséges anyagiakat pedig – az adott költségvetésen kívül- pályázati pénzekből, alapítványi támogatásokból, szponzori hozzájárulásokból, pártadományokból és magánszemélyek felajánlásaiból is lehet fedezni, mindennek csak a rátermettség, akarat, és kreativitás szab határt. Amikor az elkövetkező választási kampányokhoz sült kolbászt, szórólapokat, és fúvózenekart  fognak rendelni, kérem gondoljanak majd arra is, hogy mindezek töredékéből hány kétnyelvű hivatali értesítőt lehetne kézbesíteni a választóknak.

Ne higgyük azt, hogy ügyeink rendezésében Bukarest, Budapest vagy Brüsszel valaha is élen fognak járni! Csak magunkban bízhatunk – és nem is alaptalanul! A közösség támogatását azonban csak akkor érdemeljük ki, ha egyes mandátumok megszerzése után képesek vagyunk – kényelmes önigazolások helyett – érdemben tenni önmagunkért, magyarságunkért, és alkalmasak vagyunk az adott helyzetből kihozni a maximumot is! Természetesen helyénvaló és szükséges különböző autonómiákról, kulturális támogatásokról, gazdasági stratégiákról, és egyéb fontos témákról egyeztetni, kopjafákat koszorúzni, zászlókat emelni a magasba, de ha érdekérvényesítésünk a legalapvetőbb hétköznapi lépcsőfoknál mond csődöt, nincs tovább értelme etnikai politizálásban gondolkodni, vagy bármilyen szintű önrendelkezésről szőni álmokat! Az önkormányzati hivatalok ajtaján lógó filléres kétnyelvű tájékoztató, a postával érkező kétnyelvű értesítő az igazi súlymérték, ez érdekérvényesítésünk fundamentuma – ha nincs, vagy hiányos, akkor súlytalanok, komolytalanok vagyunk, és nem érdemeljük ki nemzeti státuszunk megőrzését!

Ezért ismételten arra kérem Önöket, hogy egy számon kérhető, nyílt határozatban, konkrét kötelezettségvállalásban szavatolják önkormányzataink teljes kétnyelvűsítését! Kérem, legyenek partnerek abban, hogy a pártjaik által delegált, mandátumokkal rendelkező politikusok élni fognak a meglévő jogainkkal, és a kétnyelvűség számukra nem lesz pénzkérdés!  A majdan sorra kerülő, minket közvetlenül érintő választások kampányidejében ez a cselekvési program tehát már ne csak egy ígéret legyen, ne csak egy jól hangzó szlogen, hanem egy konkrétan felmutatható, megvalósított program! A jövőben esedékes önkormányzati választásokon már ne is támogassanak olyan jelölteket, akik ezt a feladatot addig nem voltak képesek megvalósítani! Jövőnk szempontjából ugyanis elmondhatatlanul nagy szükség van az ilyen jól látható, fogható, felmutatható sikerekre! Ezért tisztelettel arra kérem Önöket, kezeljék ezt a felhívást a megfelelő komolysággal! Nagyon sok múlik ezen!

Várom megtisztelő válaszukat!

Üdvözlettel:

Aszalós István, elnök 
Erdélyi Magyarságért Egyesület
 
KAPCSOLÓDÓ:
serious-business-facebook-cover 2(Kíváncsi vagy? Kattints a képre!) 
Advertisements