1365567609_4903Rendes székely történet lett egy osztrák fafeldolgozó háromszéki megjelenéséből: jó hogy jön, lesz munka, pénz, hogy rohadna meg, minek jön ide, tönkretesz embert és erdőt. Ezt így mind egyben.

Ahogy illik, nagy csinnadrattával jelentették be Sepsiszentgyörgyön, hogy a Holzindustrie Schweighofer 350 új munkahelyet hoz létre a Rétyen tervezett 150 millió eurós beruházásával. A cég fűrészárut fog gyártani, ihaj-csuhaj. Olosz Gergely RMDSZ-szenátor a sajtótájékoztatón vagánykodott is egy kört, ő beszélte rá az osztrák tulajt, hogy éppen Háromszékre nyisson újabb telepet, mert hát haverok, vagy mi.

És akkor Korodi Attila, ugyancsak RMDSZ-es honatya beszólt, el kell lehetetleníteni az osztrák céget. Hogy mi van? – kérdezné a székelyföldi ügyekben járatlan olvasó. Hát ne kérdezzen semmit, ez itt teljesen normális ügymenet.

Korodinak egy csomó dologban igaza van, ugyanakkor kellőképpen illusztrálja a székelyföldi közhangulatot a külföldi befektetőkkel, befektetésekkel kapcsolatosan. Az elmúlt huszonakárhány év alatt a különböző csalódások és esetenkénti átverések miatt kialakult egy közös nézőpont mifelénk: a külföldi befektető jöjjön ide, tegye le a pénzét az asztalra és menten tűnjön az anyjába.

Ez az álláspont valahol érthető. Jöttek ide kalandorok, akik palira vettek mindenkit, aztán nyom nélkül felszívódtak, kifizetetlen számlákat és átvert alkalmazottakat hagyva maguk után. Jöttek komolyak, nagyobbak is, azokat viszont Bukarest lenyúlta, mármint abban az értelemben, hogy meghatározta, bizonyos forgalom felett a fővárosba kell befizetni a helyi adókat és illetékeket, a helyi önkormányzatok pedig kapják be. Jöttek azok, amelyek itt-ott némileg leverték az árakat és köcsög módon „munkakönyvvel” alkalmazták az embereket, ami azért valljuk be, valóságos merénylet az itteni vállalkozók egy jelentős rétegének a szemében. Itt bizony egyöntetűen ekézi mindenki például a Kauflandot, hogy az áraival tönkretette a kisboltokat, pedig ugyanazt a szart kínálja. De azért azt is el kell ismerni, hogy a szóban forgó kisboltok országos átlagban is erősen drágák voltak, ugyanakkor jelentős részükben feketén dolgoztak az eladók.

Nyugodtan kijelenthető, a külföldi befektetők pénze nem az átlagembernek hozott jobb életet nagyobb fizuval, hanem a deszkurköreceknek. Azoknak, akik ügyesen zsebbe privatizálták a fél Székelyföldet, majd bennfentes információk birtokában mindig azokat az ingatlanokat vásárolták fel aprópénzért, ahol előbb-utóbb multi kezdett építkezni. A gyalogparaszt meg csak nézett, mint a moziban, nabassz, eladtam fityingért az egészet ennek, ez meg ötszörös áron adta tovább.

Korodi felvetésének van alapja. Az aggodalom, miszerint az osztrák cég az évi 800 ezer köbméternyi kapacitásával padlóra küldi a kis cégeket, teljesen jogos. Ez bizony elképzelhető. Jobb áraival könnyen elszívhatja a nyersanyagot a kicsiktől Az osztrák megengedhet magának olyan technológiát, újítást, akármit, amivel sokkal nagyobb hatékonyság mellett érhet el nagyobb termelékenységet, és nem utolsó sorban nagyobb kuffer pénzt. Mondjuk, azért nem az osztrák a hibás, ha tele van pénzzel és nagyot mer álmodni. Ezzel máris felmerül a kérdés, hogy a saját fásaink miért nem voltak képesek nagyméretű fafeldolgozót létrehozni és miért nem versenyképesek? Az elmúlt két évtizedben tucatnyi faipari konferenciát sikerült összehozni, erős és tiszta faipart viszont nem. Ebben az ágazatban ugyanis a tisztaság gyakran csak zavaró tényező. Aki teljesen tisztán, mindent lepapírozva dolgozik, feleannyira sem tud haladni, mint a famaffia, már ami az anyagiakat illeti. Erősségről is csak akkor beszélhetünk, ha meg kell fenyegetni azokat, akik szót emelnek.

Korodinak abban is igaza van, hogy az osztrák fűrészáruboltja teremthet ugyan pár száz munkahelyet, de kinyírhat több ezret. De ezzel megint ott vagyunk a fentieknél: miért nem erősek a mieink?

A kapitalizmusnak éppen a lényegét nem értettük meg, éspedig hogy a minőségi munka pénzt termel, a visszafektetett pénz pedig még többet. Hogy itt nem ez történik, abban azért mindannyian hibásak vagyunk valamilyen szinten. Hagyjuk most az „igen, de a válság”-ot, abból a szempontból ugyanis teljesen mellékes, hogy maradandót alkotni csak a falopásban, a melósok átverésében és a faszlógatásban tudtunk.

Amúgy megnéznék egy Olosz-Korodi vitát. De natúrt, nem lakkozottat.

Forrás: http://szekelycitrom.szhblog.ro

KAPCSOLÓDÓ:
Erdély pusztításával lenne “környezettudatos” Ausztria – Székelyföld erdői végveszélyben
 
HIRDETÉS
Erdély-, Székelyföld autósmatricák kaphatók
Reklámok