regiositas„Hallod, hogy dübörgünk?” – kérdi a kisegér az elefánttól a közismert viccben, amit a régiósítás kapcsán akár módosítani is lehetne: a rettegő elefánt félelmében elszalad a kisegér elől.

A székely régiótól való román félelem óhatatlanul ilyesmit juttat az ember eszébe.

17 millió román, vagy legalábbis azok politikai képviselete fél attól, hogy 5-600 ezer székelynek önálló régiója legyen! Még úgy simán, autonómia nélkül, ugyanolyan hatáskörökkel, mint az ország összes többi régiója. Egyszerűen elképesztő!

Amúgy a magyar többségű régió földrajzilag éppen az ország közepén helyezkedne el, s Hargita és Kovászna mellett Maros megye bevonásával nagyobb lenne a történelmi Székelyföldnél, a magyarság aránya pedig csak 60% körül alakulna. Arról nem is beszélve, hogy csupán az erdélyi magyarság kb. fele él e három megyében, s nem foglalná magába annak történelmi, kulturális, szellemi központját, Kolozsvárt.

A román politikum mégis úgy fél tőle, mint ördög a tömjéntől. Honnan ez az irracionális többségi félelem maroknyi székelytől?

Jelenleg is létezik két magyar többségű közigazgatási egység – a 41-ből 2 megye –, a magyar többségű régió nem hozna újdonságot. A román politikum mégis zsigerből utasítja vissza, mindenféle, kínosabbnál kínosabb „érvet” hozva fel ellene.

Mint például: a székelyföldi régió gazdaságilag életképtelen lenne, s lakói szegénységben tengődnének. Mekkora „atyai aggodalom” fogta el a bukaresti politikusokat a székelység iránt! Arról nem is beszélve, hogy ez inkább a gyökeres változás mellett szólna, ha már annyi év központosítás után, autonómia nélkül, a székely megyék Erdély legszegényebb részei.

Talán a történelemmel magyarázható az irracionális félelem? Mert abban a tömény ideológiai agymosásban, amiben a románság nagy többsége történelem címen részesült, az ország minden négyzetcentiméterén a pontosan 50-50%-os dáko–római eredetet és kontinuitást hirdetők szerint a magyarságnak nincs helye. Kétségtelen, a többség számára Erdély valós történelme, multikulturalizmusával, az évszázados szász és székely autonómiákkal, vallásszabadságával, kiemelkedő személyiségeivel stb. teljesen ismeretlen. Az is kétségtelen, hogy a román társadalom elvárásai gyakran köszönő viszonyban sincsenek a racionalitással.

EU- és NATO-tagként, a huszonegyedik században azonban mégis itt lenne az ideje félretenni az emóciókat, főleg fontos reformok esetén.

Addig is azonban éljünk a lehetőséggel, használjuk jelképeinket: tűzzük ki úgy a székely, mint az Erdély zászlót intézményeinkre, középületeinkre, otthonainkra, használjuk autóinkon szülőföldünk nemzetközi jelzeteit a TSY (Transsylvania – Erdély) és a SIC ( Terra Siculorum – Székelyföld) autósmatricákat hirdetvén a közös célt:

Autonómiát Erdélynek, Autonómiát Székelyföldnek!

 
Chirmiciu András cikke nyomán 
https://erdelyimagyar.wordpress.com
Advertisements