Jöttek, bunkók voltak, és hazamennek. Mi meg itt maradunk.

n06Megmutattuk nekik, az anyjuk istenit! Egy nap alatt visszafoglaltuk Erdélyt. Pont a közepén kezdtük, Hargita megye fővárosában, Sepsiszentgyörgyön. Érezhették a székely testvéreink is, hogy megjöttünk, el is mentünk, szépen kiöltözve a fekete MAGYARORSZÁG pólóinkba kulturálódni velük, de testvér, hát én azt hittem, hogy a Székelyföldön csak a nemzeti rock lehet, de valami hipsterek bohóckodtak ott angolul, és a helyiekből is csak az alja volt ott, tod, akik már elrománosodtak, és az egyik még be is szólt nekünk, faszom tudja, mit, de aztán megkapta, nehogy már egy román mondja meg nekünk a Szent Székelyföldön, hogy mit csináljunk, hát ez a mi ősi hazánk, nekem ott írja a szívemen, hogy Magyarország, bazdmeg. Fel is tetováltatom, ahogy hazaértem. Ide, a turul alá. Nem, a szívem fölé nem tudom, hát már ott van a nyilaskereszt. Nekem mondja, hát én egy szuszra el tudom énekelni a magyar és a székely himnuszt! Még szerencséjük, hogy a petárdákat meg a füstbombákat tartogattuk a meccsre.

Na de a vonaton már nem nagyon bírtunk várni velük, amikor elindultunk a cigányfővárosba. Csak a Frici. Na, de neki annyi volt, mire bevágtuk a fütyülőst. Már azt se tudta rendesen kiordibálni, hogy Bukarestben mindenki cigány, hát kidobta a belét. Na azt úgy kellett hordágyon lekaparni a vonatról. De ne félj, mert minket nem! Ahogy megláttuk a koszfészket, még a vészféket is behúztuk, hogy legyen időnk rendesen begyújtani azokat a füstbombákat. Meg a petárdákat, meg a vagont. Persze, tudtuk, hogy a zsernyákok már várnak, de hát ezért jöttünk, testvér, hogy menjünk végig rajtuk rendesen! Nem elég, hogy köcsög zsaruk, de még cigányok is. Zsigát elkapták, de neki se ez az első, hogy a sitten nézi meg a meccset! Ezek a faszok még könnygázt is bedobtak, nem mertek jönni egy-az-egybe!

De te, nemcsak mi, a többiek is odabasztak rendesen, akik reggel jöttek. Na, ők elfoglalták azt, amire azt mondják a cigányok, hogy a történelmi központ.. Milyen történelem, bazmeg? Hát ezeknek még országuk sem volt, amíg össze nem lopkodták!

És amikor végre mindenki együtt volt – mínusz Frici meg Zsiga – akkor örömünkben a kerítést is lebontottuk. A Fekete sereg nem fél senkitől! De ezek a cigányok olyan hülyék, mi legalább őket akartuk ütni – hát egy a nemzet, testvér, hát miafasz –, de ezek egymással is összementek, micsoda csőcselék! De amikor a Magyar Himnuszunk szólt, akkor bezzeg mind fütyöltek. Pedig a Himnusz az szent, a hétszentségit, azt tisztelni kell, és kész! Ahogy mi: negyvenezer cigány nem tudott úgy fütyülni, hogy ne énekeljük túl őket! Aztán mi is megadtuk nekik: hátat fordítottunk mind, amikor az oláhok dala jött!

A meccs? Te, ezek a srácok nem tudnak focizni. Ott a címer a mellükön, de én mondom neked: igaz magyar ember nem kap másfél perc alatt gólt az oláh bandától! Ha jönnek, beléjük kell menni rendesen, recsegjenek azok a sípcsontok! Ha mi lettünk volna a pályán, egyik cigány se ment volna le onnan a saját lábán! Még a spanyol bíró se, az is úgy fújt, látszik, hogy rokonok, tolvaj cigányok mind egy szálig!

A fenti írás természetesen nem vonatkozik a magyar válogatott összes szurkolójára. Csak azokra, akik jöttek, bunkók voltak, és hazamennek. Mi meg itt maradunk. A szöveg néhány szó átírásával sajnos a román szurkolók egy elég jelentős részére is alkalmazható.

(A szerző a kolozsvári székhelyű Transindex szerkesztője)

HIRDETÉS: 
Erdély-, Székelyföld autósmatricák kaphatók
KAPCSOLÓDÓ:  
Román-magyar meccs van. Kivel tartunk?
Advertisements