D_KOS20131027015Az autonómiájuk több embert vonz, mint a mi relikviáink. Több mint százezer ember alkotott, ötvenvalahány kilométeres élőláncot; számadatok, tények, melyeket akár tetszik, akár nem, figyelembe kell vennünk. Ezek jelentik azoknak az embereknek, Románia állampolgárainak a számát, akik Székelyföld autonómiáját támogatják.

Hazafiságból és összefogásból a magyarok ismét feladták a leckét nekünk. Nem egyszerű feladat ekkora tömeget összegyűjteni egy cél köré.

A tavalyi mega-tüntetéseken, melyek a Boc és az Ungureanu kabinetek bukásához vezettek, országszerte három-, négyezer ember vett részt, még a Szociálliberális Unió legnagyobb kampánygyűléseire is alig tudtak nyolcezer embert mozgósítani az egész országból. A manapság oly trendi környezetvédelmi tüntetéseken is a Kovászna megyében felvonult emberek kevesebb mint tíz százaléka vesz részt. Hasonlítsák össze a Szent Paraschiva vagy a Szent Demeter relikviája, illetve szentélye előtt kígyózó két-három kilométeres sorokat, a több mint 50 km hosszú kovásznai élőlánccal.

1377177_638901129475814_192996275_n(Kíváncsi vagy? Kattints a képre!) 

Ezeket az összehasonlításokat annak az érvnek az alátámasztásaként soroltam fel, hogy nem játszadozhatunk a székelyekkel és abbeli vágyaikkal, hogy elérjék a székely területi autonómia létrejöttét. Egy ilyen szervezőképességgel rendelkező etnikumot nem lehet ignorálni. Továbbá, az üzenetüket nem lehet félremagyarázni és kizárólag nacionalista szemszögből értelmezni. Amikor közigazgatási autonómiáról beszélünk, hiszem, hogy a székelyek egyes elveit az egész ország területén alkalmazni kellene. Nehogy azt gondoljuk, hogy a székely vezetőknek az a szándékuk, hogy kerekekre helyezzék Kovászna, Hargita és Maros megyéket, és a Pannon-síkságig gurítsák.

Alapvető dolgokat akarnak. Azt szeretnék, hogy saját portájukon ők legyenek az urak. Hogy saját érdekeiben ők, és ne a bukaresti bárók döntsenek, hogy szabadon rendelkezhessenek és gazdálkodhassanak erőforrásaikkal, hogy ne nekik kelljen eltartaniuk a szociális segélyben részesülő teleormani vagy a vászlói polgárokat. Az adókból és illetékekből befolyó pénzeket a helyi közösség javára fordíthassák.

További infóért kattints a képre! 

Úgy gondolom, követeléseik ésszerűek, és nem értem, miért nem kérjük mindannyian, erdélyiek, bánságiak, dobruzsaiak, moldovaiak, oltyánok, munténiaiak, bukovinaiak ugyanezt? Mi a rossz abban, ha egy adott pillanatban a hagyományai és kulturális értékei által összekötött közösség a központtól való függetlenséget óhajtja.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben Bukarest sokat veszítene, hisz nem a pártbárók és a pártklientúra érdekei szerint oszthatná szét a közpénzeket. A régiók maguk határoznák meg prioritásaikat. Az emberek jobban képviselve lennének, a politika és üzlet összefonódása sokkal átláthatóbb lenne.

Így szemlélve a dolgokat el kell ismerjük, hogy a székelyek nem valami nyomorult szeparatisták, akik ki akarnak tépni egy darabot az ország “szent testéből”, inkább avantgardisták, akik jóval a környezetvédők és relikvia-csókolgatók előtt megértették a regionális autonómia előnyeit.

Szerző: Ștefan Ciocan, Glasul Hunedoarei (Hunyad hangja)
Fordítás: K.GY. (vhegy.com)

Ce este rău ca o comunitate unită prin tradiţii, valori culturale, grad de cultură să-şi dorească la un moment dat o anumită autonomie faţă de centru?

Autonomia lor atrage mai mulţi oameni decât moaştele noastre. 100 de mii de oameni angrenaţi într-un lanţ uman de peste 50 de kilometri sunt cifre pe care, ne place sau nu, trebuie să le luăm în seamă. Ele reprezintă numărul de indivizi, cetăţeni ai României, care susţin autonomia Ţinutului Secuiesc. Ungurii ne-au mai dat încă o dată o lecţie de civism şi unitate. Nu este uşor să aduni o asemenea mulţime de oameni în jurul unei idei. La mega-protestele de anul trecut în urma cărora au căzut guvernele Boc şi Ungureanu nu s-au adunat în toată ţara mai mult de trei sau patru mii de oameni, în timp ce la marile mitinguri electorale USL nu a reuşit să aducă din toată ţara mai mult de opt mii de oameni. Nici protestele ecologiste, la mare modă, nu reuşesc să strângă decât mai puţin de 10 la sută din oamenii prezenţi la mitingul din Covasna. Comparaţi  coada moldovenilor de trei kilometri la moaştele Cuvioasei Paraschiva sau cea de  două mii de metri a miticilor la racla Sfântului Dumitru ăl’ nou cu lanţul uman de peste 50 de kilometri realizat weekendul trecut în judeţul Covasna.

Am enumerat toate aceste comparaţii ca un argument al faptului că nu ne putem juca cu secuii şi cu dorinţa lor de a obţine o autonomie administrativă pentru regiunea în care trăiesc. O etnie capabilă de o asemenea organizare nu poate fi ignorată. De asemenea, mesajul lor nu poate fi răstălmăcit şi interpretat într-o cheie exclusiv naţionalistă. Când vine vorba despre autonomie administrativă, cred că anumite principii ale secuilor ar trebui aplicate pe tot cuprinsul ţării. Să nu ne închipuim că liderii din secuime vor să pună pe roţi Covasna, Harghita şi o parte din Mureş şi să le durige până în Câmpia Panonică. Ei vor un lucru elementar. Să se simtă stăpâni în curtea lor. Să poată lua decizii în interes propriu şi nu al baronilor de la Bucureşti, să-şi gospodărească singuri resursele, să nu-i ţină în spate pe asistaţii social din Teleorman sau Vaslui. Într-un cuvânt, veniturile lor să fie administrate de ei în folosul comunităţii care le produce. Pe lângă asta, mai cer un anumit grad de identitate culturală şi respectarea tradiţiilor. Cred că cererile lor sunt rezonabile şi nu înţeleg de ce nu cerem toţi ardelenii, bănăţenii, dobrogenii, moldovenii, oltenii, muntenii, bucovinenii acest lucru? Ce este rău ca o comunitate unită prin tradiţii, valori culturale, grad de cultură   să-şi dorească la un moment dat o anumită autonomie faţă de centru. Normal că din asta ar pierde Bucureştiul, care nu ar mai împărţi banul public după bunul plac al baronilor şi interesele clientelei de partid. Fiecare regiune ar decide care-i sunt priorităţile. Oamenii ar fi mult mai bine reprezentaţi, iar încrengăturile dintre politică şi afaceri ar fi mult mai vizibile. Aşa privite lucrurile trebuie să ne dăm seama că de fapt secuii nu sunt nici pe departe nişte secesionişti nenorociţi care vor să rupă din „trupul sfânt” al ţării un teritoriu, ci nişte avangardişti care au văzut înaintea protestatarilor ecologişti sau a pupătorilor de moaşte avantajele unei anumite autonomii a regiunii în care vieţuiesc.

PS: Cu ocazia aceasta poate scapă și secuii de corupții lor politicieni dâmbovizați în UDMR și restul partidelețelor în care s-a mai spart această formațiune care este când fundație, când partid politic…

Ștefan Ciocan, Glasul Hunedoarei 

Reklámok