letöltés (1)1918. december elseje immáron Románia nemzeti ünnepe, amellyel a nyugati segedelemmel megnagyobbított országot idealizálják homogén nemzetállammá. Magyarán: Erdély, Bánát és a Részek (Partium) elrablásával! Azzal a máig nevetséges váddal, hogy a királyi Magyarország keleti végein élő románokat a magyarok kegyetlenül el-nyomják és kifosztják nemzeti identitásukat.

Mennyire volt legitim az az ominózus gyulafehérvári román nemzeti gyűlés? Arról nem szól a fáma. Nemzetközileg sem! Annyi bizonyos, hogy az erdélyi magyarokat és szászokat meg se kérdezték, követeiket nem hívták meg! Pedig 1918-ban Erdély lakosságának majdnem fele volt a magyar és szász-sváb lakosság. És az is biztos, hogy legalábbis Erdély észak-nyugati részein és a Székelyföldön már megkezdődött a nagyméretű magyarosodás a román és sváb tömegekben. (Ez a folyamat a két világháborús népmozgások dacára is folytatódott és hellyel-közel folytatódik ma is!) Ha tehát a valóban demokratikus wilsoni elvek szerint tartottak volna Erdélyben népszavazást, akkor nem biztos, hogy a bukaresti és erdélyi román irredenták szándékai valósultak volna meg. Az is igaz, hogy a királyi Magyarország közigazgatási gépezete még érintetlen volt és így történt meg, hogy 1918. december elsejére a román tömegek tízezreit a MÁV szállította ingyen Gyulafehérvárra és a nagygyűlés rendjére magyar királyi rendőrök felügyeltek!

serious-business-facebook-cover 2(Kíváncsi vagy? Kattints a képre!) 

Kétségtelenül a román királyság tekintélyt vesztett a bufteai különbékével(1918) és Párizsban orroltak ezért, de a harag hamar elpárolgott, amikor a román fegyveres erők jelentősebb harcok nélkül Budapestig masíroztak és állítólag a főváros és Magyarország kirablását is azért bocsátották meg, mert részt vettek a vörös diktatúra elleni harcban. Különben is a magyar ügy 1918 telén és 1919-ben már veszett fejsze nyele volt és ebben a vesztett csatában csak a francia diadalordítás hangzott ki a veszett farkasok üvöltéséből. Hogy az erdélyi magyarság béna tespedésbe süllyedt, az akkor senkit nem érdekelt a győztesek randa gyülekezetében. Ezért is jeleztem összmagyarnak a gyászt a címben. Délvidéket szerb nacionalisták szállták meg francia segédlettel, Felvidéken magyar gyűlölő csehek rendezkedtek be és ringatták magukat nyugati szláv egység álmába, Erdélyben pedig éppen 1918 karácsony estéjén masíroztak be a részeg román katonák Kolozsvárra és a Mátyás szobron mászkálva üvöltözték, hogy „Ardealul e al nostru! (Erdély a miénk!)

További infóért kattints a képre!

Trianonnal aztán megkezdődött a határokon túlra szakadt magyarság vesszőfutása. S ez hellyel-közzel ma is tart. Hogy aztán a Kárpát-medence nyolcfelé szaggatott magyarsága felére zsugorodott, az csak a mi szívügyünk, a tragédiák sorozatát is csak mi, magyarok szenvedjük és szóródunk a nagyvilágba, mint az oldott kéve. Az autonómia gondolatára is berzenkedik a román, szerb, szlovák és ukrán ordasok hada és csakis a magyarság maradékainak összegfogásán múlik, hogy kitaláljunk a sötétség útvesztőiből. Legyőzzük a belső Trianont is, ami állandóan leselkedik magyar magányunkra, a történelem tanításától kezdve a szándékos identitás zavar szításáig!

banner_9GweSegmYUaWy6sUTovábbi infóért kattints a képre!

Tűzzünk tehát gyász szalagot december 1-én és emlékezzünk arra is, hogy 1918-ban rabláncra fűzték szép Európét is galád Zeuszok.  Könnyeit ma is mi törülgetjük, de nagyon reméljük, hogy autonómia követelésünk rímei szétverik a „táborokba gyűlt bitangok” hadát! József Atillát idézve emlékezem Nem, nem soha! című versére is, melyet a belső Trianon száműzött a tankönyvekből, de halálba taszítása sem halványította el a Huszadik Század legnagyobb magyar költőjének igazságos szellemét. December 1 erre a szellemre vetett fekete árnyat és ezt a sötét színt intonálja gyászszalagunk is! De hiszünk az új magyar feltámadásban is!

Bereczki Károly
Advertisements