a_magyarok_ugy_latszik___Volt egy aradi barátom, aki egy hét külföldi táborozás után csak angolul tudott megszólalni. Nehezére esett még magyarul köszönni is, miután kiszállt az egyébként magyar fiatalokkal teli buszból. Sosem értettem azokat az anyákat sem, akik nem tanították meg a gyereküket magyarul, az anya nyelvére. Miért nagyobb büszkeség angolul, szerbül, ukránul, szlovákul, románul, németül tudni, mint magyarul? Ha megtanulunk egy idegen nyelven néhány kifejezést, azonnal nyelvtudósoknak aposztrofáljuk magunkat, pedig az anyanyelvükön jóformán még egy könyvet sem olvastunk el. „Én négy nyelven beszélek” – halljuk gyakran –, pedig csak rossz kiejtéssel és nyelvtanilag botrányosan tud az illető az időjárásról beszélgetni. Hányszor fordul elő az üzletekben, hivatalokban, hogy a pult másik oldalán álló személy magyar, tudja, hogy a vele szemben álló is magyar, de meg nem szólalna mindkettejük közös anyanyelvén, magyarul?! Sokan panaszkodnak, mert a közintézményekben csak románul kommunikálnak. És tagadhatatlan, hogy sokszor a nyelvi gátak agressziót, fölényeskedést és sértegetést szülnek az eljáró hivatalnokok részéről, de kérdem én, hányszor köszönünk magyarul, ha belépünk egy boltba. Múltkor magyarul köszönt vissza az eladó, én meg boldogan folytattam volna magyarul a társalgást, mikor kiderült, hogy ő egyébként román, de köszönni tud.

Számos példa van még, amely meglepné az olvasót, kik és milyen körülmények között nem használják az anyanyelvüket. És ilyenkor elgondolkodom, szükség van-e a románok magyarra tanításával foglalkoznunk, hiszen néha saját magunkat kellene a magyar nyelv tiszteletére okítani. Ugyanis nem azért kell magyarul beszélnünk, mert nem beszélünk (jól) vagy nem akarunk beszélni románul. És fordítva: ha végre megtanultunk románul, ne váljon a magyar másodlagos nyelvvé az életünkben. Ezt az egyensúlyozást még sokaknak meg kell tanulni, ahogyan a többségi nemzet tagjainak is el kell fogadni a környezet sokszínűségét, többnyelvűségét; mert az „ez itt Románia” mondat a legkönnyebb kifogás mindenkinek, ha nem tudnak a magyarul megszólaló féllel mit kezdeni.

banner_9GweSegmYUaWy6sUTovábbi infóért kattints a képre!

A nebulo.ro azoknak a román anyanyelvű – velünk együtt elő  polgártársainknak szól -, akik nem (csak) a kifogásokat keresik. Ha román barátaid, ismerőseid között ismersz  olyat aki szívesen elsajátítaná a magyar nyelvet, de nem tudja honnan kezdje, ajánld a figyelmébe a fenti oldalt. Reméljük egyre többen lesznek azok akik szakítanak a nézettel miszerint “Romániában románul beszélünk” és a kölcsönös  tisztelet jegyében elsajátítják anyanyelvünket.

S mielőtt román barátaink a székelyföldi példával jönnének, miszerint ott ma is nagyon sokan nem tudnak ill. nem is akarnak beszélni románul; üzenjük: Azzal, hogy a székelyek nem hajlandók megtanulni románul nem lustaságot, hanem akaratot, identitást, egy elnyomó kultúrával való szembenállást fejeznek ki, tehát becsülendő dolog. S különben is, Erdély azon településein ahol a magyarság már ténylegesen kisebbségben él a román lakosság számarányát tekintve, a magyarság beszél románul. Ha többségi nemzet, Székelyföldön kisebbségben elő polgárai is hajlandók lesznek elsajátítani a magyar nyelvet, akkor a székelyföldi diák sem inkább spanyolul, mandarinul, arabul tanul csak, hogy románul ne kelljen.

Aszalós István, elnök
Erdélyi Magyarságért Egyesület  
 
HIRDETÉS:
Erdély- és székely zászló kapható
Reklámok