untitled

Országszerte javában zajlanak az iskolai beiratkozások. Ilyenkor évről-évre előkerülnek a pro és kontra érvek arról, román vagy magyar iskolát válasszanak-e a szülők. Sajnálatos módon a közvéleményben téves berögződések terjedtek el, melyeket nem lehet elégszer cáfolni. A tét ugyanis hatalmas, a jövőnk.

nekunk termeszetes

1. “Jobban tud érvényesülni a gyerek, ha román iskolába jár!”

Ha választani lehetne, hogy melyik mondatot véssük az erdélyi magyarság sírkövére, akkor ez vinné a pálmát. Egy 60-as években útjára indított suttogó propaganda, ami páratlan karriert futott be Erdély-szerte és napjainkra önjáróvá vált. A magyar szülők ötödének meggyőződése, hogy a létező legjobb döntést hozza, ha gyerekét román tannyelvű oktatási intézménybe küldi. A román iskola – jobb iskola téveszméje hihetetlenül virulensnek tűnik. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a beiratkozási kampányok – már ahol megvalósulnak – elégtelenek és általában rossz érvrendszert használnak. A mítosszal szemben a valóság az, hogy a magyar gyerekek román iskolába csöppenve nem értik mi folyik körülöttük, ami valószínűsíthetően tanulási és önértékelési zavarokhoz, lemaradáshoz és a sikerélmények hiányához vezet. Idegen nyelvű iskolában a gyerekekből egyszerűen nem lehet kihozni a maximumot. A rossz döntés a későbbiekben is megbosszulja önmagát: a gyenge előmenetel beszűkíti a középiskolai továbbtanulás lehetőségeit, a felsőoktatásról már nem is beszélve. A fene is megette a „jobb érvényesülést”, ha a boldoguláshoz szükséges román nyelvtanulás az összes többi tananyag rovására megy. Márpedig gyerekkorban az információk elsajátításának leghatékonyabb módja az anyanyelven történő tanulás.

1185488_342773915862575_1636864085_n2. “A sikeresség kulcsa egyedül az államnyelv ismeretében rejlik!”

Ha ez így lenne, akkor kb. 19 millió sikeres ember élne Romániában. Bármilyen hihetetlen, a siker kulcsa nem (csak) az államnyelv tökéletes, hibamentes ismeretében rejlik. Sokkal inkább a tanulás iránti elszántságban, ügyességben és igyekezetben. És ebben rejlik az, ami miatt sok szülő más nyelvű iskolába adja gyermekét, mint amilyenbe ő maga is járt. Ezzel a hamis gondolatmenettel akarja ugyanis elfedni, megmagyarázni, vagy valahogy utólag kijavítani saját lustaságát, saját sikertelenségét, azt a lehetőségét, amit elszalasztott.

A nyelvnek ehhez vajmi kevés köze van, de sokkal kényelmesebb erre fogni, minthogy – akár önmagának is – bevallani az igazságot. Számtalan példa igazolja, hogy akarattal a nyelvi akadályok különösebb gond nélkül teljesíthetőek. Gondoljunk csak az egyre növekvő angol, német és egyéb idegen nyelv oktatására. Egyre nagyobb teret nyer az iskolákban, birtoklóinak száma egyenes aránnyal növekszik ezzel. Pedig egyáltalán nem mondható, hogy a nyelvkörnyezet ezeknek a viszonylag távoli nyelveknek oly mértékben kedvezne, mint például az államnyelvnek.

1012041_10202267764914308_1996478737_n3. “Ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy!”

Az ismert közmondás – melyet gyakran használnak érvként az idegennyelv-oktatás alátámasztására – teljes mértékben helytálló. Ebben meg is egyezhetünk. És tanácsoljuk is mindenkinek, akinek csak lehetősége van, tanuljon idegen nyelveket. De ne az anyanyelve kárára! Ne annak a nyelvnek a kárára, melyen egy gyermek a legtöbbet képes elsajátítani a világból. Hanem éppen ellenkezőleg, tanuljon anyanyelvén a lehető legmagasabb fokon, hogy szilárd alapokra erős falakat épülhessenek. Majd ezt a felhalmozott szellemi tőkét kamatoztassa és tárja ki vele a világot. Bessenyei György erre már jóval korábban, mintegy 300 éve megadta a választ: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

Sajtóközlemény – Erdélyi Magyarságért Egyesület 
Kovács Balázs és Csonka Ákos írása nyomán 
Advertisements