Szavazzunk

Naiv ember aki azt hiszi, hogy ügyeink rendezésében Brüsszel, Bukarest, avagy Budapest valaha is az élen fog járni. Csak magunkban és a magyar érdekképviseletben bízhatunk/bízhatnánk!

Egy párt a közösség támogatását azonban csak akkor érdemelheti ki, ha egyes mandátumok megszerzése után képesek – kényelmes önigazolások helyett – érdemben tenni önmagunkért, magyarságunkért, és alkalmasak az adott helyzetből kihozni a maximumot is!

A magyar érdekképviselet ilyen téren azonban csúfosan megbukott.
Édes anyanyelvünk mindennapi használata egyre inkább háttérbe szorul, helyette egyre inkább a többségi nemzet nyelve, a román dominál. Holott nem szabadna így lennie, hiszen Erdély szerte számos település polgármesteri hivatala élén magyar anyanyelvű polgármester áll. Ez pedig egy olyan hatalmi pozíció, aminek mozgósításával nagyon sokat tehetnének a hivatali kétnyelvűségért, anyanyelvünk megjelenítéséért, ezáltal pedig közösségünk hosszú távú megmaradásáért.

Ezen a téren számtalan remek lehetőség kínálkozik, lássunk ezek közül néhányat:

– önkormányzati adók, illetékek, díjszabások értesítői (ingatlanadó, szemétilleték, ebadó, stb.)
– önkormányzati hivatalok, irodák, ügyfélkapuk tájékoztató feliratai, táblái, ismertetői
– az önkormányzathoz tartotó intézmények (városi rendőrség, iskolák, tömegközlekedés, kulturális intézmények, közüzemi szolgáltatók, parkolás, sportlétesítmények, stb.) tájékoztató táblái, feliratai, ismertetői
– önkormányzati honlapok, és az önkormányzat fennhatósága alá tartozó intézmények honlapjai
– önkormányzati hirdetmények, rendeletek, felszólítások
– önkormányzatok által kibocsátott okiratok és engedélyek (pl. építkezési engedély, telephely és nyitva tartás engedélyezése, stb.)
– önkormányzati segélyek, támogatások, díjak, kitüntetések, kinevezések határozatai és értesítői
– oktatási intézmények beiratkozási űrlapjai
– köztéri információs táblarendszerek stb.

Elfogadhatatlan az az érv, miszerint mindaddig amíg Románia egységes nemzetállamként definiálja önmagát a magyar politikumnak esélye sincs elismertetni a kollektív jogokat, miközben pl. Marosvásárhelyen, a városi vagy a megyei tanácsüléseken, még véletlenül sem szólal fel senki magyarul (esetleg csak tiltakozásul) holott úgy a városban mint a megyében a magyarság számaránya jóval felülmúlja 20%-os küszöbértéket, – mely fölött már érvényes a többnyelvűséget garantáló Kisebbségi Nyelvek Chartája – csak azért mert így kényelmesebb a többségnek, mert így nem kell fordítót fizetni, és amint azt töredelmesen be is vallották néhányan: a magyar szakkifejezéseket sem ismerik, holott nem lenne nagy dolog leülni egy délután, fellapozni egy szakszótárt, és utána nézni a magyar szakkifejezéseknek, csak hát egyszerűen nincs rá igény a részükről. Akkor legalább ne vallanák be, hogy nem ismerik anyanyelvüket! Ha pedig ezt valóban hiányosságnak tartják, akkor tegyenek ellene, és tanulják meg. Egy képzett, intelligens ember számára nem jelenthet gondot megtanulni néhány új kifejezést. A többi már csak akarat kérdése! Akarnak-e anyanyelvükön felszólalni politikusaink, akiknek jogukban áll ezt tenni, akar-e magyarul beszélni a magyar?

Gondoljunk csak bele, ha egy elvileg kisebbségek érdekeit képviselő politikus nem él a törvény adta jogával, hogy egy politikai tét nélküli helyzetben az anyanyelvén beszéljen, akkor a kulisszák mögött micsoda gigászi küzdelmet folytathat az autonómiáért, érdekérvényesítésért, kisebbségi jogokért?

Magyar érdekképviseletet Brüsszelbe! – skandálja az RMDSZ – arra biztatván az erdélyi magyar választókat, hogy az europarlamenti választásokon pártjuk jelöltjeit támogassuk. S mit tehet a választó, tudván, hogy szükség van a szavazatára, arra az egyetlen voksra is. Elmegy és szavazz, ezúttal azonban mivel egyúttal szeretné kifejezni mindazt amit a pártokról, a jelöltek hiteléről, és úgy általában a politikáról gondol, az egyszerűség kedvéért beleszar az urnába…

Aszalós István, elnök 
Erdélyi Magyarságért Egyesület

 

H  I  R  D  E  T  É  S

>>> Székelyföld és Erdély az autókon <<<

Advertisements