Valóban nem tisztelték a kisebbségek anyanyelvét?

Romániában és Szlovákiában is előszeretettel hangoztatják azt egyesek, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában a kisebbségek jogai folyamatos jelleggel a földbe voltak döngölve, így hát úgy gondoltuk, szétnézünk kicsit a saját házunk tájékán.  Belekukkantottunk a monarchiabeli és a kiegyezés előtti birodalmi címletek közé, hogy megnézzük, megérthette-e az egyszerű szlovák vagy román, magyarul alig beszélő parasztember azt, hogy épp milyen címletet tart a kezében, ha tegyük fel épp elsiklott a bankók sarkaiban feltüntetett számjegyek felett.

Az 1806-ban megjelent ötforintos Bécs városi bankócédulán (Wiener Stadt Banco-Zettel) a német FÜNF GULDEN-en kívül magyar, cseh, lengyel és olasz nyelven szerepel a névérték és a pénznem neve.

1806-os ötforintos

Kossuth Lajos, a felelős magyar kormány pénzügyminisztere 1848-ban megállapodott a Magyar Kereskedelmi Bankkal magyar bankjegyek kibocsátásában. Az egyforintos Kossuth-bankón a magyaron kívül német, cseh, román és szerb nyelven van feltüntetve az „egy forint”. A hátoldalon szintén ötnyelvű szöveg ez olvasható: „Ezen jegyek hamisitói, s utánzói nyolcz évre terjedhető börtönöztetéssel büntettetnek.”

Egyforintos bankó 1848-ból

1902. január 2-án Bécsben, az Osztrák–Magyar Bank által kibocsátott nagyméretű AUSEND KRONEN (ezer korona) feliratú bankjegyen a németen kívül még nyolc nyelven (a cseh TISÍC KORUN, a lengyel TYSIAC KORON, a rutén TИCЯЧ KOPOH, az olasz MILLE CORONE, a szlovén TISOC KRON, a horvát HILJADA KRUNA, a szerb AДA KPYHA és a román UNA MIE COROANE) szerepel a névérték és a pénzegység neve. Külön bankjegy is megjelent EZER KORONA felirattal és magyar címerrel. 1910-ben Magyarország lakosságának nemzetiségi eloszlása a következő volt: magyar 54,5 %, román 16,1 %, szlovák 10,7 %, német 10,4 %, szerb 2,5 %, rutén2,5 %, horvát 1,1 %, egyéb 2,2 %.

Ezer korona 1902-ből
1913. január 2-án ugyancsak Bécsben az Osztrák–Magyar Bank bocsátott ki húsz korona címletű bankjegyet, melynek egyik oldalán magyar, a másikon német nyelvű felirat olvasható. Ezenkívül az utóbbi oldalán a „húsz korona” még nyolc nyelven – cseh, lengyel, rutén (ukrán), olasz, szlovák, horvát, szerb és román – van feltüntetve.

20 korona 1913-ból
1915-ben az egyik bécsi lap arról értesít, hogy Budapesten hamis kétkoronás papírpénz van forgalomban, 1914-es keltezéssel. Többek közt a következő íráshibákról ismerhető fel: az osztrák oldal bal sarkában, a harmadik sorban Dvije krune helyett Dvuje krone olvasható. A magyar oldal jobb felén Buda után hiányzik az összekötő kis vonás, a Főtanácsos szóban az ő-n csak egy vonás van. Az osztrák oldal 1914. augusztus 3-án, a magyar augusztus 5-én van keltezve.
1920. január 1-jén a svájci Orell–Füssli cégnél gyártatott 20 koronás államjegy került forgalomba. A hátlapon a „húsz korona” magyar feliraton kívül román, német, szlovák, szerb és ukrán nyelvű szöveg olvasható.

20 korona 1920-ból

Az 1936. december 22-én a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott 10 pengős bankjegyen Szent István lovasszobra alatt két sorban, összesen hat nyelven – magyar, német, szlovák, román (zece pengei), szerb és orosz – van felírva a címlet és a pengő neve.

Tízpengős 1936-ból

1945. május 15-én hozták forgalomba az új ötszáz pengős magyar pénzt, melyen a nemzetiségek nyelvén – orosz, román, szerb, szlovák, horvát és német – is feltüntették a névértéket és pengőt.

Az 1945. november 16-án kiadott hétnyelvű egymillió pengős bankjegy volt az utolsó többnyelvű magyar bankjegy.

forrás: Kolozsváros, Székelyhon

 

Reklámok