December elseje Románia nemzeti ünnepe nem ugyanazt jelenti a románok és a magyarok számára. Ami az egyiknek dicső, nagyszerű pillanat, az a másiknak inkább tragédia -és természetesen mindkettő érthető. Ez a nap mindenesetre kiváló alkalom arra, hogy a történelemből fakadó sérelmeinknek hangot adjunk és felhívjuk azokra a hiányosságokra a figyelmet amelyek még annak ellenére sem váltak valóra, hogy ezen a napon 1918-ban a gyulafehérvári kiáltványban benne foglaltattak.

December elseje az 1918-as gyulafehérvári gyűlés és Erdély Romániával való egyesülésének napja. Egy 91 évvel ezelőtti esemény, amely csupán 1990 óta lett nemzeti ünneppé nyilvánítva. December elseje az erdélyi magyaroknak – a jobbik esetben – még mindig csak egy egyszerű munkaszüneti nap, vagy rosszabbik esetben ezt az ünnepet a magyarok mindaddig ellenük irányuló provokációként, megaláztatásként élik meg, amíg nem lesznek elégedettek romániai helyzetükkel. Amíg a román állam továbbra is azt érzékelteti velük, hogy Románia és Erdély elsősorban a románoké, holott utóbbit közel ezer évig túlnyomó részt csak magyarok lakták.

A román állampolgároknak olyan nemzeti ünnepet kellene kijelölni, ami minden román állampolgárnak egyazon ok miatt ünneplésre méltó, nem pedig egy olyan napot, amelyen másfél millió állampolgárnak összeszorul a szíve, amikor „ünnepnapon” arra gondol, hogyha 91 évvel ezelőtt másképp alakulnak a történelmi villongások akkor most talán egy egységes Nagy-Magyarországot ünnepelnének, ahol az államnyelv az anyanyelv.


Románia 1923-ban. A románok ezért ünnepelnek december elsején
Románia 1923-ban. A románok ezért ünnepelnek december elsején


Magyar (akár erdélyi, akár magyarországi) szemmel nézve a helyzet viszonylag egyszerű. Erdély leválása a magyar nemzet egy részének leszakítását és kisebbségi sorba kerülését, valamint a történelmi Magyarország felbomlását, a magyar kisállamiságot idézi. Ez semmiképp sem nevezhető örvendetes, ünneplésre okot adó eseménynek. A magyarok érzelmei így teljesen érthetőek. Ezzel szemben pedig ha egy percig lehunyjuk a szemünket elfelejtjük, hogy magyarok vagyunk és csak egy pillanatra megpróbálunk románként gondolkodni, akkor az ők ünneplésére is egyértelmű okot találunk. Az egyetlen kérdés, hogy másnak a kárán mennyire ésszerű ünnepelni?

Az első világháború

A történelem során valóságos mítosz szövődött a románság egysége köré, talán épp azért, mert a románok olyan hosszú időn át éltek széttagoltan, egymástól elkülönülő államokban vagy más nemzetek birodalmaiban. Románia részvételét az első világháborúban épp a román nemzeti egységtörekvések határozták meg, ezért az ország attól sem ódzkodott, hogy taktikázzon. Szükség is volt rá mivel Románia papíron a Központi Hatalmak szövetségesének számított, sőt a trónján is egy Hohenzollern ült, keleten pedig felcsillant Besszarábia visszaszerzésének a lehetősége, másrészt viszont a vezetők többsége egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia ellen foglalt állást hiszen az elöljárók egy része Erdélyre kacsintgatott. A tét nagy volt, de a helyzet kedvező, hiszen a románok akár melyik oldalra is álltak csakis nyerhettek, vagy Erdélyt vagy Besszarábiát.

Végül kétéves fegyveres semlegességet követően az Antant mellett léptek be a háborúba – miután titkos szerződésben rögzítették Románia területi (Erdélyi) igényeit. Döntésük – a román nemzeti érdekek szempontjából – szerencsésnek bizonyult. 1918 őszére az első világháborús katonai vereség a felbomlás felé sodorta az Osztrák-Magyar Monarchiát, azon belül pedig a történelmi Magyar Királyságot is. Nos ekkor, 1918. november 10-én Románia mozgósította hadseregét, november 25-én pedig megkezdték a bevonulást Erdélybe. A magyar kormányzat gyakorlatilag semmit sem tehetett, így az erdélyi románság november elsején megalakult szervezete, a Román Nemzeti Tanács december elsejére gyűlést hívott össze Gyulafehérvárra, ahol kikiáltották a Nagy Románia egységét. A gyulafehérvári kiáltványban akkor méltányosan rendelkeztek a kisebbségek önkormányzatokról is, a megfogalmazott elvekről hamarosan kiderült, hogy azok csak szavak maradnak, merthogy a románok egyfajta hódításként tekintettek Erdélyre, amelyet egyértelműen minden eszközzel el akartak románosítani.

Ezt az eseményt az 1920-as Trianoni békeszerződés elődjeként is emlegetik, ekkor és ennek értelmében kényszerítették Magyarországot arra, hogy elfogadja az új határvonalait, és emelt fővel nézze végig, ahogy 3 millió magyar a határain kívülre kerül. Romániának ekkor nem csak Magyarországtól Erdélyt, hanem Ausztriától Bukovinát és Bulgáriától Dél-Dobrudzsát is sikerült megszereznie.

Húzzuk meg a határt Erdély és Románia között! <

A románok egyébként nem vártak a Trianoni békeszerződésig, hogy magukénak érezzék Erdélyt, ugyanis már 1918 decembere után egy államilag irányított folyamat részeként megkezdték a tömeges beköltözést. Ennek egyik oka, hogy sok értelmiségi, hivatalnoki állás üresedett meg mivel a magyarok is igyekeztek áttelepülni a leszakított anyaországba, másrészt pedig a románok szívesen jöttek, hiszen akkoriban Erdélyben magasabb volt az életszínvonal, a térség gazdaságilag sokkal előnyösebb helyzetben volt, így a jobb élet reménye sokakat kecsegtetett.

A magyaroknak még adott egy esélyt 1940-ben a második bécsi döntés, ugyanis ekkor két évre Erdély északi és keleti részét, benne a 90%-ban magyarok által lakott Székelyfölddel (de kb. 1 060 000 románnal is) Magyarország újra visszakapta.


Magyarország 1920 után. A magyarok ezért nem ünnepelnek december elsején
Magyarország 1920 után. Az erdélyi magyarok ezért nem ünnepelnek december elsején


Ha csak így dióhéjban tekintünk is vissza a történelembe, akkor is találunk olyan okokat, amiért valóban nehéz a magyaroknak december elsejét szívből ünnepelniük, a románok részéről pedig természetesen jogos az az elvárás, hogy a magyarok tartsák tiszteletben a nemzeti ünnepüket, hiszen ez az ők egyesüléséről és hódításairól szól.

A két nemzet közötti konfliktus kizárólag csak a nemzetállami modell feladásával szüntethető meg, ehhez azonban a román politikai elit továbbra is mereven ragaszkodik. A történelem során a magyarok és románok között az Erdélyért vívott harc folyamatos volt, ennek a legsajnálatosabb része, hogy a harc még mindig tart, azonban mára már csak egyszemélyes küzdelem: a román nacionalisták küzdelme. Ennek a küzdelemnek lett az áldozata a december elsejei ünnepség is, amely szimbolikusan hangsúlyozza, hogy Erdély igenis a románoké, és Romániáé. Talán ha a románok felhagynának a dicsekvéssel és észrevennék, hogy napjainkban sem a magyarországi, sem pedig az erdélyi magyarok már rég nem „követelik vissza” Erdélyt, hanem „csupán” otthonosan szeretnék magukat érezni Romániában, akkor talán a magyaroknak is lenne amiért december elsején ünnepeljenek.

http://www.szatmar.ro/

Reklámok