tudor-duica-mi-fan-terem-az-autonomiaFel kéne már fogni végre: az autonómia nem országromlás! Ellenkezőleg! 

Az a zsigeri reakció késztet e sorok megírására, melyet több honfitársam részéről tapasztalok különféle honlapokon és Facebook-, vagy Twitter-csoportokban, illetve más közösségi hálózatokon, ha csak meghallják az autonómia szót.

Az autonómia nem jelent elszakadást, egy „állam az államban” állapot kialakulását.

A szubszidiaritás elvének alkalmazásáról van szó és nem sérti az állam integritását.

Azt szeretném, ha áttekintenénk és tisztáznánk néhány autonómiával kapcsolatos fogalmat, melyek egyes románok számára érthetetleneknek tűnnek.

Az európai kontinensen nagyjából 11 etnikai kritériumok alapján kialakított autonómia van. Ezekből 8 az Európai Unión belül, nevezetesen:

Belgiumban: a belgiumi német közösség

Finnországban: Aaland-szigetek, svédek

Olaszországban: Dél-Tirol és Vale d’Aosta, németek és franciák

az Egyesült Királyságban: Man-sziget

Spanyolországban: Baszkföld, Galícia, Katalónia, baszkok, galíciaiak és katalánok

Van még 3 az Európai Unión kívül:

Macedóniában (FYROM): albán közösség

Moldova Köztársaságban: Gagauzia, törökök és bolgárok

Szerbiában: Vajdaság – többetnikumú, nevezetesen 6 különféle etnikumot tömörítő autonómia, melyek elismert hivatalos nyelvvel rendelkeznek

Vajdaság Autonóm Tartomány Státusza, Alapvető Rendelkezések, 6. cikkely: A Vajdaság Autonóm Tartomány szerveinek tevékenysége során a szerbhorvát és a cirill betűs írásmód hivatalos használata, illetve a törvény által szabályozott módon a latin betűs mód használata mellett egyidejűleg alkalmazható a magyar, szlovák, román és rutén nyelv, az írásmóddal együtt, valamint más nemzetiségek nyelvei és írásmódjai, a törvény által szabályozott módon.

Ennek megfelelően a társadalom szegmenseinek többségében alkalmazható a román nyelv. A VAT területén a román a következő településeken hivatalos: Alibunár (Alibunar), Fehértemplom (Biserica Albă), Bégaszentgyörgy (Jitişte), Nagybecskerek (Becicherecul Mare), Antalfalva (Kovaciţa), Kevevára (Cuvin), Zichyfalva (Plandişte), Szárcsa (Sărcia) és Torontálszécsány (Sečanj). Versec (Vârşeţ) községben Vajdalak (Voivodinţ), Márktelke (Marcovăţ), Temesőr (Straja), Kiszsám (Jamu Mic), Kisszered (Srediştea Mică), Meszesfalva (Mesici), Almád (Iablanca), Temesszőllős (Sălciţa), Réthely (Râtişor), Homokdiód (Oreşaţ) és Mélykastély (Coştei) településeken a román hivatalos nyelv.

3 olyan állam van, ahol minden jelentős őshonos kisebbséget az illető ország államalkotó nemzetiségeként is elismerik:

Belgium, ahol flamandok, vallonok és németek vannak,

Svájc, ahol németek, franciák, olaszok és rétorománok vannak,

Bosznia és Hercegovina, ahol szerbek, horvátok és muzulmán bosnyákok élnek.

A fentebb említett 11 etnikai autonómia közül jelenleg csak egyben van konfliktus, és az is elég ritkán a mindennapi életben: Baszkföldön. Különleges eset a Bosnyák Föderáció.

Pontosan az autonómiák azok a konstrukciók, melyek megakadályozzák, illetve véget vetnek az ilyenfajta konfliktusoknak. Más esetekben az autonómia megadása kezdeti szakaszában állít le egy konfliktust.

Az etnikai autonómiák minden esetben stabilizáló jogi és politikai konstrukciók.

Következtetés: az etnikai kritériumokon alapuló területi autonómia nagyon is modern, európai és alkotmányosan lehetséges koncepció, ha megvan a politikai akarat, és ugyanakkor az EU közösségi joganyagával is kompatibilis.

Aki ilyesmit kér Romániában, az nyíltan és félelem nélkül megteheti ezt, mert nem sért semmilyen törvényt és az alkotmányt sem.

Mit szóljunk akkor a kulturális, pénzügyi, vagy gazdasági autonómiáról… Ez abszolút jogos kérése a különböző régiókban élő románoknak és nincs semmi köze az etnikai hovatartozáshoz, legfeljebb olyan mértékben, amennyire egy bizonyos régió összes etnikuma együtt törekszik e cél elérésére.

bicska reklamTovábbi infóért kattints a képre

A kulturális kölcsönhatás nagyon logikusan működik, mert nem próbálja kikényszeríteni egy bizonyos identitás, az etnikumok egyikének, általában a legerősebb identitásának dominanciáját a többi etnikum, identitás felett. Ez történt Ausztria-Magyarországon – gyakorlatilag ez történik most Romániában is.

Elmondhatjuk, hogy egy adott országban éppen azért működnek az etnikai autonómiák, mert érvényesülési teret nyújtanak a kisebbségi etnikai közösségeknek, miáltal feloldják az érdekütközéseket, így aztán a kulturális, nyelvi, regionális stb. identitás érvényesítésére és megőrzésére vonatkozó érdekek nem válnak destabilizáló tényezővé, mint most.

Az autonóm terület annak az államnak az integráns része marad, amelyen belül létezik, elszakadási jog nélkül.

Ez egyszer s mindenkorra legyen világos. Éppen ezen a nemzetközi szervek által felügyelt – mondjuk úgy – autonómia-„szerződésen” keresztül biztosítható a kérdéses állam területi integritása.

Legalábbis nevetségesnek tartom az „igazi románoktól” folyamatosan hallott állítást, mely szerint a román állampolgárok többsége nem akar, és nem kér semmilyen fajta autonómiát.Az ország lakóinak többsége nem akarja a görög-katolikusok templomainak a visszaadását sem, nem ért egyet a melegek házasságával, nem ért egyet a romák integrálását célzó szociális segélyezési politikákkal, és így tovább.

A modern államok mindig olyan reformok és gondolatok révén jöttek létre, melyekkel a lakosság nagy része nem értett egyet.

Az Erdély-koncepcióra vonatkozó néhány szóval zárom írásomat, mert valójában ezzel van a nagy gond. Meglepetten tapasztalom azt a 96 év után még létező félelmet, hogy a regionalizálás és a bármiféle autonómiák miatt Erdély elszakadhatna Romániától. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon hogyan lenne ez lehetséges, amikor Erdélyben, a Bánságban és Partiumban a románok aránya csaknem 71 százalékos…

Nekünk, románoknak könnyű, többségben vagyunk és a saját államunkban élünk. A többi etnikai közösség számára minden másképp néz ki, mi pedig, akik „örökre urak” vagyunk(utalás egy nacionalista román dalra – a szek.), abszolút semmilyen erőfeszítést sem teszünk azért, hogy megértsük a gondjaikat. Egy cseppnyi empátia sincs bennünk a magyarok iránt, hogy a romákról ne is beszéljek…

Vannak tragikus példáink, fájdalmas és nehezen gyógyuló emlékeink: egy etnikai közösség megsemmisítése, a szászoké és a sváboké, akik több száz évnyi létezés után szinte teljesen eltűntek, a zsidó közösség eltüntetése, a görög-katolikus románok közösségének részleges megsemmisítése.

A Bánságot és Erdélyt az iparosításon keresztül egy demokratikus világban elképzelhetetlen asszimilációs folyamatnak vetették alá. Ez a folyamat 1990 után megszűnt, de a helyi rendet valószínűleg visszafordíthatatlanul felforgatták.

Akkor viszont ne csodálkozzanak, hogy a magyarokkal és a németekkel együtt az e régiókban élő románok is diszkrimináltaknak érzik magukat, és a jogaikat kezdik ők is követelni.

Ezek a románok lassan-lassan kezdik megérteni, hogy a jövőjük attól függ, akivel nap, mint nap együtt élnek, lett légyen az roma, szász, vagy magyar. Mert ha arra várnak, hogy ezeket a gondokat a központosított állam politikusai oldják meg, akkor el fog telni újabb 96 év és ugyanebben a szuperközpontosított államban fognak élni.

HIRDETÉS
Erdély-, Székelyföld autósmatricák kaphatók

http://foter.ro/

Un român din Transilvania despre autonomie

Reacţia viscerală a multor compatrioţi, doar când aud acest cuvânt, autonomie, pe diferite pagini şi grupuri de pe facebook, twitter şi alte reţele de socializare, mă determină să scriu aceste rânduri.Autonomia nu înseamnă secesiune şi formarea unui stat în stat, ci înseamnă aplicarea principiului subsidiarităţii şi nu lezează integritatea statului.Aş vrea să trec în revistă şi să clarificăm nişte concepte legate de autonomie, care par de neînţeles pentru unii români.
Pe continentul european există vreo 11 autonomii teritoriale pe criterii etnice, din care 8 sunt chiar în cadrul Uniunii Europene, respectiv:– În Belgia: Comunitatea germană din Belgia
– În Finlanda avem Insulele Aland, suedezi
– În Italia avem Tirolul de Sud şi Vale d’Aosta, germani şi francezi
– În Regatul Unit: Insula Man
–În Spania: Ţara Bascilor, Galicia, Catalonia, basci, galicieni şi catalanişi mai avem 3 în afara Uniunii Europene:– În Republica Macedonia sau FYROM: comunitatea albaneză
– În Republica Moldova: Găgăuzia, turci şi bulgari
– În Serbia: Voivodina – autonomie multietnică, respectiv 6 etnii diferite, care au limbi oficiale recunoscute.

Statutul Provinciei Autonome Voivodina, Dispozițiile de Bază, articolul 6:

În activitatea organelor Provinciei Autonome Voivodina în uz oficial cu limba sîrbocroată și scrierea chirilică, iar scrierea latină, în modul stabilit de lege, sînt concomitent și limbile maghiară, slovacă, română și ruteană și scrierile lor și limbile și scrierile altor naționalități în modul stabilit de lege.

Astfel, în majoritatea segmentelor societății, poate fi utilizată limba română. Româna este oficială pe teritoriul PAV în localitățile Alibunar, Biserica Albă, Jitiște,Becicherecul Mare, Kovăcița, Cuvin, Plandiște, Sărcia și Sečanj. În comuna Vârșețromâna este oficială în localitățile Voivodinț, Marcovăț, Straja, Jamu Mic, Srediștea Mică, Mesici, Jablanka, Sălcița, Râtișor, Oreșaț și Coștei.

Există şi 3 state, în care fiecare etnie importantă autohtonă, este recunoscută ca şi naţionalitate constitutivă a statului respectiv:

– Belgia, unde avem flamanzi, valoni şi germani,
– Elvetia, unde avem germani, francezi, italieni şi retoromani,
– Bosnia şi Herţegovina, unde avem sârbi, croaţi şi bosniaci musulmani.
Din cele 11 autonomii etnice menţionate mai sus, în doar una este un conflict în momentul actual şi acela destul de rarisim în viaţa de zi cu zi: Ţara Bascilor. Un caz special este Federaţia Bosniacă.Autonomiile sunt exact construcţiile care opresc aceste conflicte, le termină definitiv. În alte cazuri acordarea autonomiei, opreşte un conflict în starea lui incipientă. Autonomiile etnice sunt construcţii juridice şi politice stabilizatoare în toate cazurile.Concluzie: autonomia teritorială pe criterii etnice este un concept cât se poate de modern, european şi constituţional posibil, dacă există voinţă politică, şi este compatibilă cu legislaţia comunitară a UE.Cine cere aşa ceva în România, o poate face deschis şi fără frică, fiindcă nu încalcă nici o lege şi nici constituţia.

Ce să mai vorbim atunci de autonomia culturală, financiară sau economică…Este o cerinţă absolut legitimă a românilor din diferite regiuni şi nu are nici o treabă cu apartenenţa etnică, decât în măsura în care toate etniile dintr-o anumită regiune, tind împreună spre a obţine acest deziderat.Interculturalitatea funcţionează foarte logic, pentru că ea nu încearcă să impună dominaţia unei identităţi, a uneia dintre etnii, de obicei a celei mai puternice asupra celorlalte etnii, identităţi. Asta s-a întâmplat şi în Austro-Ungaria – asta se întâmplă practic acum şi în România.Putem spune că tocmai de aceea funcţionează autonomiile etnice într-o ţară, pentru că ele dizolvă conflictele de interese, prin acordarea spaţiului de afirmare propriu al comunităţilor etnice minoritare, astfel încât, interesele de afirmare şi de păstrare a identităţii culturale, lingvistice, regionale, etc, nu mai constitutie un factor destabilizator, cum se întâmplă acum.

Teritoriul autonom va rămâne parte integrantă a statului din care face parte, fără vreun drept de secesiune, să fie clar odată pentru totdeauna. Tocmai prin aceasta se asigură integritatea teritorială a statului respectiv, prin, să-i zicem, „contractul” de autonomie supervizat de organisme internaţionale.

Ideea pe care o aud de la „adevăraţii români” şi anume că majoritatea cetăţenilor români nu vor şi nu cer autonomie de nici un fel, mi se pare cel puţin caraghioasă. Majoritatea locuitorilor ţării nu doresc nici retrocedrarea bisericilor greco-catolice, nu sunt de acord cu căsătoriile gay, nu sunt de acord cu programele de asistenţă socială pentru integrarea romilor şi aşa mai departe.

Ţările moderne s-au creat întotdeauna prin reforme şi idei, cu care marea masă a populaţiei nu a fost de acord.

Închei cu câteva cuvinte referitoare la conceptual Transilvania, fiindcă aici este marea problemă de fapt. Constat cu uimire, după 96 de ani, o frică inexplicabilă că Transilvania s-ar putea desprinde de România, datorită regionalizării şi autonomiilor de orice tip ar fi ele. Mă întreb cum ar fi posibil aşa ceva, când procentul românilor din Transilvania, Banat şi Partium, este de aproape 71%…

Pentru noi românii e simplu, suntem majoritari şi trăim într-un stat al nostru. Pentru celelalte comunităţi etnice e cu totul altfel, iar noi, fiind aici „pe veci stăpâni”, nu facem absolut nici un efort să le înţelegem problemele. Nu avem strop de empatie faţă de maghiari, ca să nu mai vorbesc de romi…

Avem exemple tragice, memorii dureroase şi greu de vindecat: distrugerea unei comunităţi etnice, cea a saşilor şi a şvabilor, care după sute de ani de existenţă, a ajuns aproape de dispariţie, aneantizarea comunităţii evreieşti, distrugerea parţială a comunităţii românilor greco-catolici.

Banatul şi Transilvania au fost supuse unui proces de asimilare prin industrializare de neimaginat într-o lume democratică. Acest proces a încetat după 1990, dar rânduielile locale au fost bulversate probabil ireversibil.

Să nu vă miraţi atunci că alături de maghiari sau germani, şi românii din aceste regiuni se simt discriminaţi şi încep să îşi ceară şi ei drepturile.

Aceşti români încet, încet, încep să înţeleagă că viitorul lor depinde de cel cu care trăiesc zi de zi, fie el rom, sas sau maghiar. Fiindcă dacă aşteaptă ca aceste probleme să fie rezolvate de politicienii statului centralizat, atunci vor mai trece 96 de ani şi tot în acelaşi stat supercentralizat va trăi.

Reklámok