Gyakorta halljuk balliberális vagy épp apolitikus polgártársainktól, hogy Trianon a múlt tragédiája, kár már rajta évődni, szélsőségesebb álláspontok szerint pedig pusztán “mélymagyarkodásról” van szó. A tény azonban az, hogy Trianon nemcsak a múlt, hanem a jelen nehézsége is egyben, melynek következményeit a mai napig sorozatosan szenvedik el határon túli, vagy épp csonkaországi testvéreink. Soron következő összeállításunkban olyan, közelmúltbéli eseményeket gyűjtöttünk össze, melyek önmagukban is igazolják a fenti állítást – annak ellenére, hogy a lista korántsem teljes.

1. A székely zászló betiltása

A székely zászló hivatalosan a Székely Nemzeti Tanács zászlója, de egyben a teljes székelység önazonosságának, nemzeti ellenállásának megtestesülése, sőt mára az összmagyarság jelképeinek sorába emelkedve a magyar lobogó mellett a helye. A Székely Nemzeti Tanács 2004-ben fogadta a véglegesített lobogót és zászlót, majd eleinte lassabban, később egyre nagyobb sebességgel terjedt el Székelyföldön, majd a gúnyhatáron belül. Terjedését – ahogyan Trianon után megszoktuk – nagyban elősegítette, hogy a soviniszta gúnyáját levetkőzni nem tudó román államot irritálja az erdélyi magyarság identitásának jelképe. Idén májusban végül a törvényi szabályozás szerint a helyi zászlókat a román akadémia heraldikai bizottságának kell véleményeznie, majd a román kormánynak kell jóváhagynia, ám két önkormányzatnak nem lehet azonos zászlaja.

>>> SZÉKELY ZÁSZLÓ + SIC MATRICA INGYEN <<<

Egy biztos, a székely zászló ügye még sokáig a napirenden lesz, a kicsinyes román állam mindent meg fog tenni azért, hogy megtörje az erdélyi magyarság küzdelmét, és ebben az sem segít, hogy az RMDSZ-nek sikerült megszavaznia a betiltását.

2. A kárpátaljai helyzet

Ha a békediktátum nem csatolja el Kárpátalját Csehszlovákiához, majd a párizsi béke 1947-ben a Szovjetunióhoz, akkor Józsi bácsi nem élt volna élete során hat különböző országban (Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, Szlovákia, Magyarország, Szovjetunió, Ukrajna), anélkül, hogy valaha is elhagyta volna Kárpátalját. És nem kerülhetett volna sor arra sem, hogy a több mint egy éve zajló kelet-ukrajnai háborúba arányosan kétszer annyi embert sorozzanak be Kárpátaljáról, mint Ukrajna többi megyéjéből. Nem kellene magyar fiatalok százainak egy számukra tökéletesen értelmetlen háborúban harcolniuk. Csak furcsa, tragikus érdekességként olvasnánk az ukrán gazdaság összeomlásáról és a nélkülöző milliókról, és nem magyar emberek tízezreinek puszta megélhetése és biztonsága lenne veszélyben.

3. Kitiltott magyarok

A szomszédos országok vezetői több ízben is megakadályozták, hogy magyar politikusok az elszakított területekre lépjenek. Mindenki számára emlékezetes a 2009-es eset, mikor is a felvidékre igyekvő Sólyom Lászlót, az akkori köztársasági elnöknek nem engedték átlépni a határt. Az utóbbi időszakban hasonlóan járt ifj. Hegedűs Loránt, Gyöngyösi Márton és Szávay István is, akiket Ukrajnából tiltottak ki, utóbbi politikus pedig egy ízben a mai Románia területére sem léphetett, hiszen kitilották onnan, csakúgy, mint Zagyva György Gyulát és Tyirityán Zsoltot. A rekordot Toroczkai László, a HVIM alapítója, és Ásotthalom polgármestere tartja, akit már Szerbiából, Szlovákiából és Romániából is kitiltottak többször.

4. Elmaradt sportsikerek

Magyarország – hivatalosan – rengeteg sportsikertől esett el, melyeket határon túli sportolók, csapatok értek el. Gondolhatunk itt számos olimpiai éremre, nem elfeledkezve arról sem, hogy a téli olimpiákon is szép sikereink lennének, ha volnának még valódi hegyeink. Vélhetően jégkorongcsapataink közül sem a már osztrák bajnokságban küzdő székesfehérvári Volán lenne az egyetlen nemzetközi szintű csapat. Egyetlen ellenérv lehet kekeckedő balliberálisaink részéről, hogy Orbán most még több stadiont építene, és újítana fel, de valószínűleg az NB1 mezőnye sem úgy állna össze, hogy alig sikerül összekaparni 12 működőképes csapatot. A pozsonyi Slovan vagy a Fiume csapata például tavaly is a csoportkörig jutott az Európa Ligában, néhány éve pedig a Kolozsvár volt rendszeres szereplője a Bajnokok Ligájának. Végül, de nem utolsósorban: Török Zsolt hegymászó sem román zászlóval indult volna meghódítani a Mount Everestet…

5. A szlovák Tokaji

Évek óta megy a vita a hungarikumnak számító Tokaji borról, melyet a szlovákok is szeretnék magukénak tudni. A magyarok az Európai Bizottságnál ugyan megtámadták, hogy szomszédaink Vinohradnícka oblast’ Tokajra módosították a “szlovákiai tokaji borvidék” megjelölését, ám az Európai Bizottság elutasította a keresetet, csakúgy, mint a 2014-es fellebbezést. A két ország között már igen régóta húzódik a vita: 2004-ben majdnem sikerült megegyezni, ám akkor a szlovákok nem teljesítették ígéretüket, így nem született megegyezés. A Tokaji nevet egyebek közt csak akkor használhatták volna északi albérlőink, ha pontosan kijelölik azt a területet, ahol ilyen néven kívánnak bort előállítani. Ez a magyar vélemény szerint 565,2 hektáros termőterületet jelentett volna. Az Európai Bizottságnak köszönhetően a helyzet továbbra sem rendeződött, a szlovákok a napokban még Tokaji-kilátót is építettek, hogy reklámozzák a saját “Tokaji borukat”.

6. Turisták “külföldön”

Felsorolni is hosszadalmas lenne, hány látnivaló csalogatja évente turisták millióit az elcsatolt területeken. Elég, ha két, a napokban napvilágot látott hírre gondolunk: bár a szlovákiai turizmus 2014-ben jelentős visszaesést mutatott, az országot így is 3,72 millióan látogatták meg, köszönhetően a jelentős részben magyar történelmi városoknak és a sípályáknak. A Szlovák Nemzeti Bank előzetes adatai szerint a vakációzók tavalyi összkiadásai 1,9 milliárd euróra rúgtak. Szintén néhány napos hír, hogy Károly herceg, a brit trónörökös, aki hatalmas Erdély-rajongó hírében áll, bejelentette a romániai Walesi Herceg Alapítvány megalapítását, melynek célja az örökségvédelem, a mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés területén történő oktatás lesz a Brassó megyei Szászfehéregyházán. Az alapítvány közleménye szerint a herceg azt vállalta, hogy támogatja Romániát egyes, jószerével elfeledett falusi mesterségek újbóli felfedezésében. Minderről több külföldi lapban is cikkeztek, kiemelve, hogy a herceg visszajáró vendég Romániában, és látogatást tett Klaus Iohannis államfőnél is…

7. Az állampolgárság-maffia

Azért Trianonon keresni is lehetett, és szomorú, de sok magyar nemzettársunk is komoly pénzeket húzott az állampolgárság-biznisszel. A történet szintén beárnyékolta a Fidesz külhoni magyarokkal kapcsolatos politikáját, és egy olyan üzletről lebbentette le a fátylat, amelynek működését a kormány által kialakított rendszer táplálta. A Fidesz egyszerűsítette a kettős állampolgárság megszerzésének folyamatát. Az igazolványhoz egy olyan felmenőre van szükség, aki 1920 előtt, vagy 1940-45 között magyar állampolgár volt, illetve hogy az illető beszéljen magyarul és ne merüljön fel az esetében kizáró nemzetbiztonsági ok. Ennek eredményeképp ügyvédek, önkormányzati tisztségviselők kezdtek el gyártani igazolásokat, és 5-30 ezer euróért cserébe oroszokból, ukránokból egyszeriben magyar állampolgár lett, mindezt tehették úgy, hogy kihasználták az elszakított magyar nemzettestvéreink kitaszított helyzetét. Az ügyben, embercsempészet és közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt még a trianoni megemlékezés előtt egy nappal is indult egy eljárás.

8. Megélhetési politikusok

Ha 1920-ban nem kerül hárommillió magyar ember idegen uralom alá, akkor nem születhet meg Trianon vámszedőinek legvisszataszítóbb típusa: a megélhetési magyar politikus. Aki a választások idején fél évig lelkes autonomista, és harcos kisebbségi jogvédő – hogy aztán a következő három és fél esztendőn át a mindenkori román/szlovák/szerb/ukrán hatalom “megbízható partnereként” annyi közpénzt tegyen magéává, amennyit csak elbír a zsebe. Cserébe pusztán annyi dolga van, hogy a nemzetközi politikai színtéren puszta jelenlétével, kormányzati szerepvállalásával bizonyítsa, milyen kiváló a román/szlovák/szerb/ukrán nemzetiségi, kisebbségi modell. Trianon nélkül Markó Bélából egészen jó költő, Bugár Bélából tisztességes mérnök, Brenzovics Lászlóból jóravaló történész lehetett volna, ahelyett, hogy saját közösségük kárára, és az utódállamoknak nagy szívességet téve politikai karrierbe fogtak volna. Szász Jenőből remek erdész lehetett volna, és soha nem lehetne több milliárd forintot átláthatatlanul, és jó eséllyel tökéletesen feleslegesen elszóró fantomintézete. Pásztor István jogászként beadványokat és védőbeszédeket írna, 11 milliárdnyi közpénzt haverok között leosztó listák helyett. Ugye, mennyivel jobb lenne mindenkinek?

9. Malina Hedvig újbóli meghurcolása

Szinte hihetetlen, de már lassan nyolc éve (2006. augusztus 25.), hogy Malina Hedviget ismeretlenek megtámadták és összeverték. A magyar lány állítása szerint azért vált célponttá, mert közterületen magyarul beszélt a felvidéki Nyitrán. Csak keserűen és dühödten emlékezhetünk vissza a támadást követő kálváriára, a meghurcoltatásra, ami végül abban csúcsosodott ki, hogy Malina Hedvig ellen emeltek vádat a szlovák hatóságok, hamis tanúzás gyanújával. A magyar lány azóta férjhez ment, Győrbe költözött, sőt tavaly december még némi reménysugár is felderengett, ugyanis a Nyitrai Járásbíróság elutasította az ellene felhozott vádindítványt. Azonban idén februárra mindenki számára világossá kellett hogy váljon: Malina ügye a magyarok ügyét szimbolizálja, és ezért a szlovákok számára elvből elfogadhatatlan, hogy a lánynak igaza legyen egy szlovák bíróság előtt; a nyitrai kerületi bíróság felülbírálta a főügyészség vádindítványát elutasító tavaly decemberi döntést…

10. Energiafüggetlenség? Nem nekünk…

Több mint 100 évvel ezelőtt, 1883-84-ben építette meg a Magyar Királyság a Fiumei kőolajkikötőt, amely akkoriban egy 180 méter hosszú rakodópartból és mintegy 1,8 hektár területű vízmedencéből állt. A beruházás mai szemmel nézve is impozáns volt, a tankerhajókkal érkezett nyerskőolajat egyből kiszivattyúzták a kikötőben működő olajfinomító medencéibe, és a készterméket már szállíthatták is tovább vasúton. A kikötő értéke manapság még inkább felértékelődött, sőt komoly szerepe van a térségünkben zajló orosz-amerikai geopolitikai játszmának. A két energetikai cég, a magyar MOL és a horvát INA közt elfajult üzleti kapcsolat mögött, szakértők szerint az orosz Gazprom terjeszkedése húzódik meg. Az orosz óriás ugyanis szilárd hídfőt akar Európára, és a horvátok inkább velük társulnának. Fiume (azaz Rijeka) ugyanis nemsokára LNG-terminállal is rendelkezni fog, azaz képes lesz fogadni az észak-afrikai és amerikai cseppfolyós földgáz szállítmányokat. Magyar felségjel mellett Fiume biztosíthatta volna hazánk energiafüggetlenségét.

A fenti lista sajnos hosszan sorolható volna…

Forrás: http://alfahir.hu/

Reklámok