szekely_legeny_apjaval

A legutóbbi romániai népszámlálás alkalmával, a magyarság érdeke, azt diktálta, hogy mindenki vallja magát magyarnak, hogy a romániai magyar pártok, a minél nagyobb létszám birtokában több pozíciót tudjanak maguknak kiharcolni, lévén, hogy a magyar nyelv használatával kapcsolatos jogok Romániában azokon a településeken érvényesek, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20%-ot. Fontos leszögezni, hogy a 20% a magyar nemzetiségűek és nem a magyar anyanyelvűek arányára vonatkozik. Így például – egy abszurd helyzetben – ha egy településen a székelyek aránya 80 százalék fölé emelkedik, a román hatalom önkényes értelmezésén múlik, hogy az adott közösség megtarthatja-e magyar nyelvi jogait.

Nincs is ezzel baj, mert abban gondolom mindannyian egyet értünk, hogy a székelyek magyarságához nem fér kétség, ameddig csak a történelem kereke visszapörgethető. Ha pedig valaki magyar mivoltunkat merészelné kétségbe vonni meglehet azt találnánk a szemébe vágni, hogy a „székely szarta a magyart”. És bár a kritika szűrőjén megmérettetett források tanúsága szerint ebben nincs igazunk, de történelemmé ércesedett mítoszaink, legendáink (a szittya– hun–székely leszármazás hagyománya), évszázadok hosszú során át szilárdan  lelkünkhöz nőtt múltunk jegyében: igen.

Röviden összefoglalva: Nem minden magyar székely, de minden székely magyar! Ennyire egyszerű! Avagy mégsem?

Jelenleg a többségi nemzet azzal érvel, hogy a székely régió autonómiája nem jár “nekünk” mert hogy a székelyek mint olyan nem is léteznek, ezek után milyen jogon is követelik a magyarok az “úgy nevezett” Székelyföld autonómiáját?

Tartsunk, hát egy újabb népszavazást, mutassuk meg, hogy Székelyföldön igenis élnek székelyek. Szavazáshoz kattints az alábbi képre:

Advertisements